(Arad, 1886. április 14. – Budapest, Várnegyed, 1928. november 7.)
Költő, műfordító
A
Nyugat első nemzedékének tagja, jellegzetes lírikusa. Műfordítóként is
számon tartjuk például a francia szimbolista költészet fordítójaként.
Lírája egyneműnek mondható, alaphangja fáradt lemondás, beletörődés, a
boldogság utáni vágyakozás. A hangneme jórészt elégikus. Első sorban
sorsának alakulását kell emögött keresnünk, élete meghatározó szerepe a
szegénység és a betegség. 1886-ban született Aradon. Ám élete nagy
részét Debrecenben töltötte. A Pesti Egyetem bölcsész karán tanult és ő
is részt vett a Négyesy-szemináriumon. 1907-től jelentek meg versei.
Egyetemi tanulmányait nem fejezte be, vissza ment Debrecenbe
(gyógyíthatatlan tüdőbaj). Összeismerkedett Lichtmann Annával és
feleségül is vette. 1913-ban visszaköltöztek Pestre. Majd 1928-ban
meghalt.
3 kötete jelent meg:
I. (1913) Hajnali szerenád (jellemzi a szecessziós dekorativitás)
II. (1917) Lomha gályán (impresszionista hatások érzékelhetők)
III. (1922) Az örök illan (szintén az impresszionizmus jellemzi)
1923. Örök virágok néven megjelent a műfordításainak a gyűjteménye pl. Baudelaire - Az albatrosz, Verlaine - Őszi chanson. Van egy posztumusz ( azaz halála után megjelent) kötete is, a Lélektől lélekig.
Költészetében visszatérő téma a magány, a testi lelki szenvedés. Kedvenc jelzői: a hervadt, setét, bús, fáradt, furcsa.
Költészete impresszionista hangulatlíra. Az impresszionizmus a 19. század második felének meghatározó irányzata. Első sorban a festészetben jelentős, de beszélhetünk zenei és irodalmiról is. Legfőbb jelentése a futó pillanat megragadása, a benyomások rögzítése (impresszió = benyomás). Mit jelent az impresszionizmus az irodalomban? Atmoszféra teremtést. Erős hangulati hatások jelenlétét. Fontos bennük a festőiség, zeneiség. A valóság legteljesebb ábrázolására törekszik, amihez legfőbb eszköze a szinesztézia. Gyakoriak a színes jelzős szerkezetek, az erőteljes rímjáték, átütő ritmika. A lírai hangulat képeknek domináns szerep jut.
Mindezek Tóth Árpád költészetére is igazak. Az impresszionista hangulatlíra egyik minta versének tartjuk a Körúti hajnal c. verset. Tóth Árpád egyik korábbi versében, a Hajnali szerenád címűben a nagy impresszionistának nevezi ezt a napszakot. Az impresszionisták egyik kedvelt pillanata/napszaka/időszaka a hajnal és a szürkület. Ilyenkor elmosódnak a kontúrok, csak néhány benyomás rögzítését engedi. Ez a vers a nagyváros ébredését, az éjszakából a nappalba való áttérést mutatja. Leírással indít, de az egész versről elmondhatjuk, hogy leíró jellegű.
I. vsz. az éjszaka végét, azt az időszakot ábrázolja, amikor még nem jelent meg a fény. Lehangoló ez a külvárosi rész (szennyes, sivár..). A benne megjelenő emberek rosszkedvűek, álmosan végzik a feladatukat pl. a vicék = házmesterek. Ez az altató szürkeség szinte mozdulatlan.
A II. vsz. szerkezeti váltást hoz, az "egyszerre" szóval valami hirtelen váltást érzékeltet. Amit a fény megjelenése idéz elő. Ám a nagyváros korlátai miatt (betonrengeteg) csak a 2 tűzfal között villan fel a fény. De ez a kevés is elég ahhoz, hogy mindent beterítsen. Visszautal az előző versszakra "az aszfalt szennyén" szószerkezet, de ezt is elfedi, megszépíti a fény. Emelkedetté, ünnepivé válik a hang ami a következő strófában teljesedik ki.
A III.-IV. vsz-ban ez a természeti csoda mindent és mindenkit a bűvöletébe kerít. Ez is egy mozdulatlan álló kép ( mint az első vsz-ban), de itt sokkal ragyogóbb. A fény már színné vált ( "színek víg pacsirtái.." ). A II.-III.-IV. vsz. alkotja a második szerkezeti egységet.
A harmadik szerkezeti egység, azaz az V. strófa ismét változást hoz. Beindul a nappali "robot", amely a nagyvárosi ember számára mindennapi, monoton, szürke tevékenységet jelenti. Ez vet véget az ünnepi csodának, akadályozza meg, hogy az ember észre vegye a pillanat szépségét. Ez valójában a nagyvárosi lét, életforma kritikájaként is felfogható.
Tóth Árpád költészetében az impresszionista stílus elemek nem csak a tájlírában jelennek meg, hanem a szerelmi költészetében is. E témához kapcsolódik talán az egyik legismertebb verse az Esti sugárkoszorú. Múzsája Licthmann Anna volt. Már a verskezdet impresszionista költőre vall. Ugyanis az alkony leírásával indul a költemény. Ez a napszak hasonlóan a pirkadathoz az impresszionisták kedvelt időszaka ( az elmosódott kontúrok, a sejtelmessége miatt). A vers kiinduló pontja egy esti/szürkületi séta. Ennek során lassan látomássá tágul a közvetlen észlelések. Fokozatosan csúszik át a látványból a látomás síkjára a vers. A II. vzs. teljességgel valami isteni/misztikus szférát jelenít meg ( "titkok illata.."). A következő vsz. ismét visszaránt a valóság síkjára a felocsúdás pillanatát rögzíti az első sor. A Bergson-féle szubjektív időt ismerhetjük fel. A látomás végét egy egyszerű emberi mozdulat jelzi "egyszer csak megfogtad a kezem". Ez a mozdulat az, ami a földi vallomást kikényszeríti a lírai énből, ami mindent elárul a kapcsolatukról "mennyire szeretlek". Ebben a vallomásban csúcsosodik ki a vers, ez a tetőpont. Az impresszionista stílus jegyek ebben a versben is erőteljesen érezhetőek pl. a szinesztéziák sora ("illattá, csendé szűrte át.." vagy "titkok illata"), jelzős szerkezetek ("sötét lomb", "esti lélekvándorlás").
3 kötete jelent meg:
I. (1913) Hajnali szerenád (jellemzi a szecessziós dekorativitás)
II. (1917) Lomha gályán (impresszionista hatások érzékelhetők)
III. (1922) Az örök illan (szintén az impresszionizmus jellemzi)
1923. Örök virágok néven megjelent a műfordításainak a gyűjteménye pl. Baudelaire - Az albatrosz, Verlaine - Őszi chanson. Van egy posztumusz ( azaz halála után megjelent) kötete is, a Lélektől lélekig.
Költészetében visszatérő téma a magány, a testi lelki szenvedés. Kedvenc jelzői: a hervadt, setét, bús, fáradt, furcsa.
Költészete impresszionista hangulatlíra. Az impresszionizmus a 19. század második felének meghatározó irányzata. Első sorban a festészetben jelentős, de beszélhetünk zenei és irodalmiról is. Legfőbb jelentése a futó pillanat megragadása, a benyomások rögzítése (impresszió = benyomás). Mit jelent az impresszionizmus az irodalomban? Atmoszféra teremtést. Erős hangulati hatások jelenlétét. Fontos bennük a festőiség, zeneiség. A valóság legteljesebb ábrázolására törekszik, amihez legfőbb eszköze a szinesztézia. Gyakoriak a színes jelzős szerkezetek, az erőteljes rímjáték, átütő ritmika. A lírai hangulat képeknek domináns szerep jut.
Mindezek Tóth Árpád költészetére is igazak. Az impresszionista hangulatlíra egyik minta versének tartjuk a Körúti hajnal c. verset. Tóth Árpád egyik korábbi versében, a Hajnali szerenád címűben a nagy impresszionistának nevezi ezt a napszakot. Az impresszionisták egyik kedvelt pillanata/napszaka/időszaka a hajnal és a szürkület. Ilyenkor elmosódnak a kontúrok, csak néhány benyomás rögzítését engedi. Ez a vers a nagyváros ébredését, az éjszakából a nappalba való áttérést mutatja. Leírással indít, de az egész versről elmondhatjuk, hogy leíró jellegű.
I. vsz. az éjszaka végét, azt az időszakot ábrázolja, amikor még nem jelent meg a fény. Lehangoló ez a külvárosi rész (szennyes, sivár..). A benne megjelenő emberek rosszkedvűek, álmosan végzik a feladatukat pl. a vicék = házmesterek. Ez az altató szürkeség szinte mozdulatlan.
A II. vsz. szerkezeti váltást hoz, az "egyszerre" szóval valami hirtelen váltást érzékeltet. Amit a fény megjelenése idéz elő. Ám a nagyváros korlátai miatt (betonrengeteg) csak a 2 tűzfal között villan fel a fény. De ez a kevés is elég ahhoz, hogy mindent beterítsen. Visszautal az előző versszakra "az aszfalt szennyén" szószerkezet, de ezt is elfedi, megszépíti a fény. Emelkedetté, ünnepivé válik a hang ami a következő strófában teljesedik ki.
A III.-IV. vsz-ban ez a természeti csoda mindent és mindenkit a bűvöletébe kerít. Ez is egy mozdulatlan álló kép ( mint az első vsz-ban), de itt sokkal ragyogóbb. A fény már színné vált ( "színek víg pacsirtái.." ). A II.-III.-IV. vsz. alkotja a második szerkezeti egységet.
A harmadik szerkezeti egység, azaz az V. strófa ismét változást hoz. Beindul a nappali "robot", amely a nagyvárosi ember számára mindennapi, monoton, szürke tevékenységet jelenti. Ez vet véget az ünnepi csodának, akadályozza meg, hogy az ember észre vegye a pillanat szépségét. Ez valójában a nagyvárosi lét, életforma kritikájaként is felfogható.
Tóth Árpád költészetében az impresszionista stílus elemek nem csak a tájlírában jelennek meg, hanem a szerelmi költészetében is. E témához kapcsolódik talán az egyik legismertebb verse az Esti sugárkoszorú. Múzsája Licthmann Anna volt. Már a verskezdet impresszionista költőre vall. Ugyanis az alkony leírásával indul a költemény. Ez a napszak hasonlóan a pirkadathoz az impresszionisták kedvelt időszaka ( az elmosódott kontúrok, a sejtelmessége miatt). A vers kiinduló pontja egy esti/szürkületi séta. Ennek során lassan látomássá tágul a közvetlen észlelések. Fokozatosan csúszik át a látványból a látomás síkjára a vers. A II. vzs. teljességgel valami isteni/misztikus szférát jelenít meg ( "titkok illata.."). A következő vsz. ismét visszaránt a valóság síkjára a felocsúdás pillanatát rögzíti az első sor. A Bergson-féle szubjektív időt ismerhetjük fel. A látomás végét egy egyszerű emberi mozdulat jelzi "egyszer csak megfogtad a kezem". Ez a mozdulat az, ami a földi vallomást kikényszeríti a lírai énből, ami mindent elárul a kapcsolatukról "mennyire szeretlek". Ebben a vallomásban csúcsosodik ki a vers, ez a tetőpont. Az impresszionista stílus jegyek ebben a versben is erőteljesen érezhetőek pl. a szinesztéziák sora ("illattá, csendé szűrte át.." vagy "titkok illata"), jelzős szerkezetek ("sötét lomb", "esti lélekvándorlás").
Írta: HV profil

