Ebben a hónapban három magyar előadót hozok nektek. Egy ismert, egy feltörekvő, és egy az underground körökben ismert előadó illetve zenekar albumát.

Zaporozsec - Sok Szerencsét Mr. Gorsky!

Varga Bence (ének, gitár), Papp Dávid (basszusgitár), Balaton Gergely (gitár) és Hoffmann Máté (dob) együttese a zeneszámait azóta folyamatosan adja ki. Tavaly novemberben egy nagylemeznyit CD-n is megjelentetett. A tizenkét felvételből hetet jól ismertünk már. A mostani petőfis zenekarok közül a Zaporozsecben van a legtöbb potenciál. Nem elvont, a szövegei érthetőek, könnyen megjegyezhetők és tartalmasak. A poprockos zenéje fülbemászó. Tudom, korai vele összefüggésben a Republicot említeni, de egyrészt a Zaporozsec szövegei is hangulatokat és érzéseket tükröznek (bár kevésbé költőiek), teret adva a hallgató fantáziájának és a többféle értelmezés lehetőségének, másrészt, a néhai Cipő együtteséhez hasonlóan, itt is egy fő szerző, a karizmatikus Varga Bence viszi a prímet. A Sok szerencsét Mr. Gorsky című albumon egy-egy versmegzenésítés és átdolgozás is szerepel. Olyan zenekarnak, amelynek ilyen jó szerzeményei vannak, nem is lenne szüksége az idegen tollakra. De a fiúk ezzel kapcsolatban is meggyőztek. Az elsőben könnyebb dolguk volt: Weöres Sándor Valse triste című versét zenésítették meg. A másikra már nehezebben haraptam rá. Az angol Tom Odell dühvel teli Another Love című slágerét ültették új környezetbe. Az Azon az éjszakán egyre sikeresebb, annyit halljuk, hogy időközben ezzel is megbarátkoztam. Zaporozsec menetiránya adott, és 2016-ban bizonyára még nagyobb sebességre kapcsol. Az első idei állomás már ismert: az együttest beválogatták a Nagy-Szín-Pad! tehetségmutató verseny tizenkettes mezőnyébe.

Track lista:
01 Menjünk A Marsra*
02 Buborék*
03 Zuhanás*
04 Képzeld El
05 Lógasd Le
06 Álmodozó
07 Ne Dobj El
08 Szomorú Óriás
09 Emszercénégyzet*
10 Valse triste
11 Azon Az Éjszakán*
12 Mr. Gorsky*


Ákos: Ugyanúgy EP

Ákos annak idején két EP-t ígért a menet közben dupla platina státust elért Még egyszer című albumához, ígérete pedig a napokban testet öltött. Mindez azért is örömteli, mert az énekes-dalszerző legutóbbi kislemeze, az Ébredj mellettem kizárólag digitális formában vált elérhetővé, így volt némi félsz, hogy a folytatás sem CD-n érkezik, ám emiatt már nem kell aggódni.
A sokszoros arany- és platinalemezes előadó új kiadványával nem tudja elkerülni az összehasonlítást, hiszen tavaly már meglepte szimpatizánsait egy EP-vel. Az előző középlemez, az Igazán nagy bravúrja abban rejlett, hogy nem egy, hanem két A-oldalas slágerrel, annak remixeivel és két ráadásdallal örvendeztette meg a rajongókat. Erre az Ugyanúgy esetében is meg lett volna a lehetőség, hiszen a címadó tétel mellett az abszolút slágergyanús A cég című szerzemény és annak esetleges újraértelmezései is helyet kaphattak volna a hanghordozón, de a főhős másképp döntött.
Panaszra így sincs ok, hiszen az Ugyanúgy igazi telitalálat: a nóta a MAHASZ Rádiós Top 40-es listáján a 15 helyen nyitott, majd egy héttel később, hatalmas ugrással a Top 5-ben találta magát. A Single Top 40-en pedig máris első!

A dal hat formában csendül fel az EP-n, így az albumverzió és a tavalyi Papp László Budapest Arénában rögzített koncertváltozat mellett négy remixben is meghallgatható. Sajnos az utóbbi időben már nem jelent garanciát az újraértelmezések esetében az, ha az eredeti dal tökéletes. Szerencsére ezúttal egyetlen újraalkotásra sem lehet panasz, sőt! Hauber Zsolt hibátlanul ellazító szintivarázslata az egyik legjobb megoldás, melyet a visszafogottan energikus Blade Runner Mix követ. Utóbbi eredmény akár az idei Ákos-turnén is megállná a helyét.
Spigiboy-ék gitárral kölcsönöznek finom latinos beütést a dalnak, az énekhanggal való játszadozás pedig a Yazzo-t idézi – parádésan. Krajczár Péter és Hatvani Zília remixeket záró, alig négyperces közös dolgozata hamisítatlan klubmix: határozott ütem, rafinált elektronikai kíséret, melyet szárnyaló kiállás és az eredeti dal maximális tisztelete jellemez, felesleges sallangok nélkül.

A korongot két különleges ráadás zárja, melyek a music.hu információi szerint más Ákos-kiadványon nem szerepelnek majd. A Helyreigazítás című tétel talán sosem született volna meg – ezzel a szöveggel legalábbis –, ha múlt év végén Ákos egy világosan megfogalmazott gondolatát nem kapja fel és forgatja ki a hazai média meglepően sok képviselője, s veszi össztűz alá a művészt. A dalszerző-énekes nem állt ki magyarázkodni, védeni önmagát, hiszen az eredeti, teljes beszélgetésben mindent elmondott, ugyanakkor megtette a szükséges jogi lépéseket, s ennek következtében az év elején sorra jelentek meg a helyreigazítások... Ugyanakkor, a cipész maradjon a kaptafánál-jeligével egy dalban összegezte véleményét a sajtó „bátorságáról” és manipulációs erejéről. A szinti-szerzeményhez a hazai könnyűzene nagy öregjét, Demjén Rózsit hívta segítségül, aki készséggel mondott igent a dalbetét feléneklésére. A hamisítatlan Ákos-felvételhez készült szöveges videót két hét alatt százezernél is többen látták.
Ezzel szemben kifejezetten nyugtalanító A remény figyel verzéje, tökéletesen visszaadva a ma emberét megbénító félelmet, aggodalmat, hogy aztán az energikus és dallamos refrén értelmet, megnyugvást hozva, esélyt adva kínáljon pozitív élményt.

Ákos új EP-je egy nagyszerű dalt és annak ötféle, ám egytől egyig működő változatát, valamint két figyelemre méltó, csak itt hallható ráadást kínál, mely nem csak a fanatikus rajongók polcán követel helyet magának. Ötös alá.



Tracklista:
01. Ugyanúgy (albumverzió)*
02. Ugyanúgy (koncert változat)
03. Ugyanúgy (Chilled Remix)
04. Ugyanúgy (Blade Runner Mix)
05. Ugyanúgy (Spigiboy and Spy The Ghost Remix)
06. Ugyanúgy (Zília Remix)
07. Helyreigazítás (közreműködik: Demjén Ferenc)*
08. A remény figyel*

Trillion - Dreaming Black

A Trillion két Grand Mexican Warlock muzsikus és az Apey and the Pea frontemberének szerelemgyereke. Nem annyira új keletű ez a formáció, viszont csak nemrég érkezett el az idő bemutatkozó nagylemezük kiadására. Stílusilag leginkább a grunge dominál Trillionéknál, de akadnak metalosabb témák és southern-ös, akusztikus nóták is a Dreaming Black (Neon nélkül!) albumon.
A csapatban Áron "Apey” Andris gitározik és énekel, Mohácsi Matyi bőgőzik, Szabó Lac pedig visszatért eredeti hangszeréhez, azaz dobol. Mivel nem nyeretlen kétévesek alkotják a bandát, így szinte borítékolható volt a minőség. És valóban, igen erősre sikeredett ez a 42 perces korong. Mind hangulati, mind zenei szempontból.
Nekem már a borító is elnyerte tetszésemet, egyfajta sötét hangulatot sugall, ergo ráerősít a címre. Nyilván nem én leszek az egyetlen, akinek a Trónok Harca film (A Tűz és Jég Dala-ciklus) rémfarkasai ugranak be a kép láttán. A minimalistára vett, digipak formátumú CD-n a borítóra rá van matricázva a zenekarnév és az albumcím. A belső oldalon kaptak helyet a legfontosabb infók, a hátoldalon meg a dalcímek, és a szunnyadó farkas látható.
Egyszerű, sallangmentes a külcsín, de ugyanezek a jelzők a muzsikára is érvényesek.

A Crumble Me kezdése, majd aztán a szám egésze nekem leginkább a Foo Fighters vadabb dolgait idézi. Apey is elég Dave Grohl-osan hozza a figurát. Ennek ellenére, vagy épp ezért kifejezetten működőképes, tökéletes kezdőnóta. A Leather, Tail, Creeps dupla olyan hosszú, mint az előző tétel és a tempója is jóval visszafogottabb. Ügyesen építkeznek a hangszerek, Andris pedig nagyot énekel ebben az Alice In Chains ízű, atmoszférikus, súlyos szerzeményben. Ahogy a végére kiteljesedik, bekeményedik, az szinte katartikus!
A Maths hasonló vonalon mozog, az ének ebben inkább Eddie Vedder-es, Laci energikus dobolása tetszetős, főleg ahogy felpörgeti a tempót közép tájt. Egyébként érzéssel alkalmazzák a kifejtősebb, hosszabb dalokban az "elfojtás-kitörés-elfojtás-kitörés” formulát. A címadó viszont a lendületes darabok sorát gyarapítja. Egyszerű, rögtön rögzülő refrénnel vértezték fel, és itt már Anselmo orgánuma, stílusa is felrémlik. Gyaníthatóan koncertfavorittá fog előlépni ez a tétel. A végén hallható, a capella előadott, visszhangosított, grunge-os ének zseniális! Az első akusztikus gitár uralta, southern-ös, füstös nóta a Words From a Long Long Time. Simán jól mutatna mondjuk egy Black Stone Cherry, vagy Lynyrd Skynyrd lemezen is. A korong legbetegebbje a Suicide, aminek refrénjében Kurt Cobain-hez hasonlóan megőrül Apey. Persze aki csak a Nevermind slágereit ismeri és nem hallotta az első Nirvana lemezt, vagy az In Utero-t, az most biztos nem érti miről beszélek. Amúgy Mike Patton-tól is megszokhattuk az ilyen brutál acsarkodást. Az Anthem simán Trillion-himnusszá érhet, a verzében és a refrénben is többszólamú énekkel operál Andris, a versszakokban elhelyezett suttogások heveny libabőrt okoznak.
A Worktoy amolyan Pearl Jam meets Stone Temple Pilots, tehát rossz nem lehet! Ha jól hallom, még csörgődob is van benne.
A záró, újfent merengős, lágyabb/torzításmentes vizekre evező Lower Hutt (Witches of the North) sem gyenge eresztés. Ebben a környezetben/formában még a felvezető "óóóóóóózások” sem tűnnek cikinek, sőt, kimondottan hangulatfokozók. Laci lassú, öblös tamozása szintén fülsimogató. A lemez hangzása amúgy perfekt! Nyersen, természetesen, dinamikusan szól. Mind a három hangszer a helyén van, azaz még arányos is. Nem mondom, hogy a Trillion a világ legegyénibb zenekara (bár speciel hazánkban nem sok hozzájuk hasonló muzsikát játszó csapat van), de egy minőségi albumot szállítottak le. Ha a következő lemezükön sikerül megütniük egy unikálisabb, egyedibb hangot, akkor még komolyabb siker várhat rájuk. Én drukkolok nekik, mert a Dreaming Black több mint ígéretes!



Track lista:

01. Crumble Me
02. Leather, Tail, Creeps
03. Maths
04. Dreaming Black
05. Words From A Long Long Time
06. Suicide
07. Anthem
08. Worktoy
09. Lower Hutt (Witches Of The North)