Kedves patások!
Mint bizonyára páran ismeritek a tavalyi év diákját, házunk hallgatag és morcoska büszkeségét, Riát, ezekről a dolgokról álmotokban sem gondolkodtatok volna eddig vele kapcsolatban. Vállalkoztam egy nagy feladatra, amellett, hogy szóra kellett bírjam, nem is akármiről, de lássuk, hogy sok-sok küszködés és könyörgés (valamint Zoé segítő rázósnak tűnő fenyegetései :P) eredménye mi is lett.
A szőkeség 1997-ben látta meg a napvilágot, méghozzá a tél kezdetén. Budapest melletti kisvárosból került az iskolánk falai közé ez a furcsa, határokat feszegető, a navinésekhez képest átlag feletti temperamentumú, kedves leányzó. Már harmadik éve él együtt a házzal, ami arra már elég volt, hogy morgás nélkül köszönjünk egymásnak! Szóval a nehézkes (némileg álmodói rásegítéses) interjú következzék!
Mi volt az első játékod, ha még emlékszel rá? Mit lehet róla tudni?
A legelső játékom egy plüssmaci volt, amit a születésemkor választott nekem a bátyám. Ma már sajnos nincs meg, elkallódott valamikor 6 éves korom körül az egyik kórházi látogatás alkalmával. De nagyon sok erőt adott nekem. Nem voltam túl kreatív a nevét illetően, Macinak neveztem el.
Mi volt a jeled az oviban?
Körte, ez jutott.
Mi volt a kedvenc elfoglaltságod?
Szerettem labdázni, babázni. A babáim voltak a barátaim a többiek helyett. Illetve mivel muglik között nevelkedtem, ezért szerettem tévézni.
Milyen volt a kapcsolatod a többi gyerekkel? Akkor látszott már valamilyen navinés beütés?
Nem sokat lógtam velük, szerettem a háttérbe húzódni. Kisebb koromban azért nyitottabb voltam másokra, nem vonultam ennyire vissza. Szerintem akkor kiköpött navinés voltam, ezért is kerülhettem ide.
Milyen gyerek voltál?
Csendes és visszahúzódó. Nagyban befolyásolta a viselkedésem az, hogy nagyon sokszor kerültem kórházba és a többiek nem nézték jó szemmel, hogy rám extra figyelmet kellett fordítani, amikor iskolában, óvodában voltam. Akkor kezdem el falakat vonni magam köre.
Mit gondoltál gyerekként, mi lesz belőled? Változott azóta az elgondolás? Ha igen, mennyiben?
Őrült tudósnak készültem, azt hiszem, hogy az őrült még megvan.
Nem is tudom, amióta megbíztak bennem annyira, hogy meséljenek a varázsvilágról, azóta nem igazán tudom, hogy mit akarok. Akkor felülírtam a terveimet az új tapasztalások miatt, de most, hogy itt vagyok fogalmam sincs.
Volt olyan pillanatod gyerekként, amit szívesen újraélnél?
A családi kirándulásokat mindenképpen, mást nem nagyon. Ja, meg azt, amikor megkaptuk Gyömbért *_*
Ha üzenhetnél a múltba, mit tanácsolnál a gyerekkori énednek?
Hogy ne is próbálkozzon elfogadtatni magát, mert azzal csak sebezhetőbbé válik. Meg hogy menjen Bécsbe, ne Budapestre a muglikhoz!
Mit gondolsz, a gyerekkori éned ma büszke lenne rád?
Nem hiszem, egyáltalán nem ilyennek képzeltem ezeket az éveket, csak így alakult. Akkor mindig is sok barátot akartam és hatalmas tudást… és most… mindent elkövettem, hogy valóra váljanak az álmaim, de egyelőre nem sikerültek.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
