Nagy fejtörést okozott nekem, hogy miről is kéne írjak, mert a 100 egy elég szép szám, kerek, formás... mint egy kerekded nagynéni. De a lényeg: a választásom egy könyvre esett, ami már egy ideje a polcomon porosodott, de most újra elővettem, hogy a karakterem a Navine házba került, aminek címer állata nem más, mint egy egyszarvú.

        

Egy könyvtáros versenyen voltam és hazafelé menet megálltunk egy könyvesboltban beváltani az ajándék kuponokat, amikor megláttam ezt a könyvet. Igazából nem ezt akartam megvenni, de sürgetett az idő szóval csak lekaptam gyorsan a polcról és már meg is vettem. Végül nem bántam meg, mert egy nagyon csavaros és eseménydús a könyv. Csak ajánlani tudom. Igaz, hogy mesekönyv, de én a mai napig elolvasná!

A történetről is írok mindjárt röviden, de először arról a bizonyos borítóról. Az egyszarvú neve Gaudior és egy különleges kisfiút visz időn és téren át, hogy megfejtsen és megakadályozzon egy hatalmas csapást. A könyvben majd kis egyszarvúkkal is találkozhatunk, akik pajkosak, játékosak, épp ahogy a mi új Navinés diákjaink. Nem mintha a régiek nem lennének azok, sőt!

Különös mesevilág, csodás lények, földöntúli történések elevenednek meg a híres amerikai írónő regényében. Ám aki a világot fenyegeti, s akivel hőseinknek fel kell vennük a harcot, nagyon is földi figura: egy dél-amerikai diktátor. Egy ősi ír szöveg rejti a titkot, miként kerülhető el a pusztulás. Charles Wallace, egy tizenöt éves, különleges képességű fiú, e bűbáj segítségével talál segítőtársra. Megidéz egy fehér egyszarvút, akinek a hátán nekivág élete legnagyobb - a messzi múltba is elvezető - kalandjának.

Én nagyon szerettem a könyvet, mert sok mindent visszaidézett abból az időből, amikor még kicsi voltam. Nem is kerül sokba, és nem is valami hosszú. Akit érdekel, itt megtudja rendelni: ECCAVÚ

Ennyi lettem volna, remélem élveztétek a kis beszámolómat és nem untátok halálra magatokat. Én is innen üldözöm... khm... üdvözlöm az új tagokat!

Kedveskéim!

Nem megmondtam, hogy vigyázni tessék azokkal a fránya lesifotósokkal! Szabad így viselkedni kedves, ártatlan unikornis csordának? Így illik viselkednie a leendő házkupa győzteseknek?
Mondjuk megértem, hogy kieresztitek a gőzt így év végén a nagy hajtásban, de na!

Az első áldozatunk Maya van Haasten, a nemrég érkezett negyedikesünk. Mindenki kis mimóza, szende léleknek ismerte meg. Az is! Nézzétek, milyen édesen elbeszélget a kedvenc plüssnyulával, amikor senki nem látja!

A következő leányzót is szintén egy szende, visszafogott emberként ismerhetjük, aki csak úgy szerzi a pontokat a háznak. Emma McNeilly igazán tud bulizni, ha szeretne! A Navinés pontváró-szorgalmi bulin lenge öltözetben egyenesen az asztalra feküdt. Na de Muci? Ha ezt Boti megtudja!

Egy másik mestertanoncunkról is érdekes képek láttak napvilágot, mégpedig Rudgerus Grothuesról.  Terjengtek arról pletykák, hogy Szakács Ágota Beáta kisasszony szívesen vállalna az ifjú pontszerző padavannal gyermeket, ám nem is tudtunk róla, hogy ezt Rud már korábban megtette valakivel. Ki a szerencsés mama? Ha valaki tudja a választ juttassa el a szerkesztőségünkbe!

Még egy mestertanoncról készült érdekes kép az utóbbi hetek folyamán. Czettner. L. Zora úgy heverte a ki a szerelmi bánatát, hogy nekiállt énekelni az egyik falusi pubban. Minden bizonnyal a képen látható fiatalembert megbabonázta a lány éneke, ezért úgy gondolta, hogy közelebbről is szeretné megismerni. A prefektus ezt persze nem bánta, mint ahogy látjuk. Zora, mi drukkolunk Nektek!

Végezetül pedig egy szintén újonc nebulóval, Elliot J. Knight-tal zárnám a sort. Figyelitek ezt a profi szerkesztést? Újonckeretbe foglaltam a mestertanoncokat! :3

Szóval, Elliot úgy gondolta, hogy lazul egyet a faluban. Mit is ihatna egy átlagos kiskorú diák, amikor egyedüli érzi magát. Hát persze, hogy sört! De nem ám a butter-editiont, hanem az igazi, árpásat!

Ennyi volt mostanra az Elcsíptük, máskor jobban figyeljetek, mert nem kímélünk benneteket! :P

Adria

Sziasztok!

Úgy gondoltam, hogy kifaggatom a legújabb mestertanoncunkat! Vivien a házvezetőnk lánya, régebben is a Bagolykőben tanult, ám amikor elköltöztek Lengyelországba itt hagyta a sulit. Amikor a HV néni visszaköltözött, Ő és a testvére is ott maradtak a másik suliban.

Ám megérkezett közénk, úgyhogy elkaptam egy interjú erejéig!

Hogy-hogy visszajöttél a Bagolykőbe?

*első interjúja, ezért kicsit feszeng, de mosolyogva válaszol* Nos, tovább akartam tanulni, mint Mestertanonc meg az ikertesóm is itt van, nem hagyhattam őt egyedül ebben a csuda nagy világban. A végén még elveszne nélkülem... Tudjátok, mint elsőszülött, nekem kell vigyáznom rá *jelentőségteljesen az olvasókra néz*

Milyen újra itt lenni?

Nagyon jó érzés! Eddig is éreztem, hogy hiányzik valami, és csak akkor jöttem rá, hogy mi, amikor végre megérkeztem. Nagyon jó a csapat és szerintem jó döntést hoztam, amikor nem a Rellont választottam. Bocsi, Zöldek! *bocsánat kérően néz, de aztán megint elmosolyodik* Bár pont belecsöppentem abba az időbe, hogy nem sokára itt a vizsgaidőszak, de remélem sikerülni fog.

Hogy-hogy nem a Rellonba jöttél vissza?

Ennek egy hosszú-hosszú története, van de legyen, belevágok. Szerettem én a Rellont, nem volt vele semmi bajom, azon kívül, hogy egy kicsit mindenki.. hogy is fejezzen ki szépen magam? Tűl büszke volt. Nem mondom, hogy én nem vagyok az, de szükségem volt a levegő változásra és a Navine mellett döntöttem. Sok jót hallottam már róla a HV-től, aki nem mellesleg az anyám *édesen elmosolyodik*

Hogy tetszik eddig a Navine?

Nagy ölelést küldök minden Sárgának, mert mindenki nagyon aranyos, kedves és még fokozhatnám, de nem tudom. Remélem mindenki megkapta az ölelését... Az én furcsa jellememmel pont beleillek a képe, legalábbis azt vettem észre, de ha nem akkor nyugodtan javítsatok ki *kacsint* Nem akarom itt nagyon húzni az időt, szóval csak annyit mondanék még vég szóra: Maradjatok ilyenek amilyenek vagytok, kis(nagy) egyszarvúk! Imádlak titeket :3

Mecsek

A Mecsek (horvátul Meček, németül Metscheck) középhegység Magyarországon, a Dél-Dunántúlon, Pécstől északra. A Mecsek három részre tagolható: Kelet-Mecsek vagy Keleti-Mecsek, Közép-Mecsek, Nyugat-Mecsek vagy Nyugati-Mecsek. A legmagasabb csúcsa a Zengő, amelynek magassága 682 m. Itt szubmediterrán hatások érvényesülnek, az északi és a déli lejtők közt azonban jelentős éghajlati különbségek alakultak ki. Az éves csapadék átlaga 710 mm, az éves középhőmérséklet 10°C körül van.

A Mecsekben 13 olyan növénytársulást írtak le, amelyek csak itt fordulnak elő. Több, mint száz védett és fokozottan védett növényfaj él itt! Több növényfaj Európában a Mecsekben éri el földrajzi elterjedésének északi határát. A hegységtől északra csak szórványosan vagy egyáltalán nem fordul elő. Ilyen fajok például az aranyos baraboly, a baranyai peremizs, az illatos hunyor, az olasz müge. A nevezetes bennszülött fajok közül kiemelt természeti örökség a bánáti bazsarózsa. Az itt élő kétéltűek és hüllők minden faja védett, helyenként terelőhálókkal óvják őket az elgázolástól. Az Orfűi-tavaknál és az Egregyi-víztározónál tavaszonként békamentő táborokat szerveznek, amelyek ezrével mentik meg a békákat.

Jellemző állatai: magyar vakcsiga, keleti ajtóscsiga (mindkettő védett), folyami rák, rovarok, sárgasávos hegyi szitakötő, imádkozó sáska, fűrészlábú szöcske, áttelelő sáska, magyar tarsza, kárpáti tarsza, szerény tarsza, óriás énekes kabóca, mannakabóca, szarvasbogár, orrszarvúbogár, havasi cincér, atracélcincér (az utolsó csak Pécsvárad közelében). Illetve farkasalmalepke, fecskefarkú lepke, kardoslepke, kis apollólepke, magyar boglárka, nagy tűzlepke, díszes tarkalepke, nagy pávaszem, díszes csuklyásbagoly és a néha tenyérnyire megnövő szőrös tölgy selyemszövő. Továbbá fürge cselle, kövi csík, barna varangy, sárgahasú unka, erdei béka, pettyes gőte, tarajos gőte, zöld gyík, fürgegyík, faligyík, lábatlan gyík, erdei sikló, rézsikló, kockás sikló, vízisikló, mocsári teknős.

A hegység területén körülbelül száz barlang található. A változatos alapkőzeten kialakult mészkőterületeket nagyrészt nem karsztos kőzet borítja, csak kis felszíni kibukkanásokat találunk, amelyek elárulják, hogy mi is van a lábunk alatt. Ezek szurdokvölgyek, mély, tölcsér alakú víznyelősorok és néhány igazi karsztforrás. A mecseki barlangok jelentős része szűk, kacskaringós aknákból állnak, víznyelőként indulnak és 20-30 méter után eltömődnek. Ilyen jellegű víznyelők táplálják az Abaligeti-barlangot csakúgy, mint a vízellátásba befogott orfűi Vízfő-forrás barlangját, a Mánfai-kőlyukat vagy akár a Tettye-forrást is. Különlegesek a Babás Szerköveknél a permi vörös homokkövében mállással kialakult üregek. Szintén nem szokványos módon alakult ki a miocén mészkőben szivárgó vizek hatására kialakult Füstös-lik.

Kéktúra

A Kéktúra 1961-re már valóban országos méretűvé vált mozgalom, megalakult a Magyar Természetbarát Szövetség (MTSZ) Kék-túra Bizottsága. 1964-ben, Thuróczy Lajos szerkesztésében, színes térképmelléklettel látott napvilágot a Sümegtől a Nagy-Milicig terjedő útvonal minden korábbinál részletesebb leírását magába foglaló kis kézikönyv, mely „Az Országos Kék-túra útvonala mentén” címet viselte. 1977-ben meghosszabbították az utat a Velem fölé magasodó, Kőszegi-hegység egyik magaslatán álló Szent Vid templomig. A túraútvonal nyugati végét egy emlékművel jelölték meg, amely ma is áll a templom mögött.

Az évtized végén, 1979-ben Rockenbauer Pál a Magyar Televízió forgatócsoportjával vágott neki az útnak, s „Másfélmillió lépés Magyarországon” címmel forgatott útifilmjük mérföldkővé vált az Országos Kéktúra történetében. A vasfüggöny miatt az Írott-kő magyar oldalról nem volt látogatható, mint ahogy a hegység határsávba eső területei sem egészen 1989-ig. A határsáv 1989-es megszűntével az útvonal új végpontja az Írott-kő kilátó lett.

Rockenbauer Pál és csapata 7 évvel később ismét útra kelt és az akkori nyugati végpontból elindultak dél felé, hogy maguk választotta úton előbb a „Dél-Dunántúli Kék-túra” nyugati végpontját, Kaposvárt, majd onnan ezen az úton végigmenve Szekszárdot érjék el „Még egymillió lépés” megtétele után. Ez a szakasz 1989-től vált a Kék út szerves részévé „Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra” néven.

Kelet-Mecseki túra: Mecseknádasd – Óbánya - Bodzás-forrás – Kisújbánya – Cigány-hegy - Máré-vár – Textiles-forrás - Máré csárda

A táv 16,2 km, a Kelet-Mecsek egyik legszebb útvonala ez. A legszebb völgyön keresztül haladva egy kiskitérővel a Cigány-hegyi kilátót érintve, gyönyörű panorámában lehet részünk, a túra végén pedig megtekintjük a Máré-várat. Közepesen nehéz túra. A túra Mecseknádasd község nyugati szélétől, az Árpád-kori templomtól indul és a Máré csárdánál ér véget a túránk.

Kedves Sárgák!

Talán megvesztetek a melegtől? Mindesetre a lelkes fotósaink, a lefizetett házi manók mindenütt ott vannak, úgyhogy semmilyen titok, csíny vagy szégyenletes esemény nem marad leleplezetlen: elcsípünk Titeket!

Így például valamelyik Czettner ikret is lefotózták nekünk, amint egy ismeretlen úriember arcát pingálja miközben az alszik. Ejnye Zoé/Zora, az ilyen csínyek kirándulásra valók! 

Leroy Lasch Gergely igazán szeretheti a nachost meg a tacot, vagy egyszerűen csak a férfias arcszőrzetet –aminek nyoma sincs az arcán-, hiszen úgy gondolta, hogy jó móka lesz mexikói kalapos bajszos embernek öltöznie. Még a tradicionális ponchót is beszerezte valahonnan, hogy teljes legyen az összkép. 

Aztán ugye itt vannak a Fülöp ikrek, akik szívesen szórakoznak azzal, hogy egymás több óráig tartó munkáját –történetesen a hajkoronájuk beállítására gondolok-, szétrombolják, s mindezt mind a kettő élvezi. Ez ám a jó testvéri kapcsolat, én tuti lecsapnám Yannickot, hogy ha a hajamhoz merne nyúlni. 

Végezetül pedig itt van Fandler Ágoston, aki valamiért örömét leli abban, hogy nőnek öltözve, parókában csábos pillantásokat eresszen másokra. Nem értem, hogy ennek a hóbortjának vajon miért a park kellős közepén hódol, de hát ugye sok mindent nem értünk vele kapcsolatban.

Lankadatlan éberség drágák, mert a Sárga Lesikommandó lecsap rátok!

Adria