Ímhol, hozom a legfrissebb pletykákat az erre éhes gyerekseregnek. Felénk mindig zajlik az élet, akár tudtok róla, akár nem. Nem kellett sokat menni a szaftos hírek után, nekem elhihetitek.

Kezdetnek itt van Tanja Gitta Polter, aki bedurcult, de nagyon. Olyannyira kemény lett a kis csaj, hogy szabadidejében szívesen jár dühöngeni a mosdókba, ahol kárt is tesz az iskola tulajdonában. Talán fiú van a dologban, vagy csak nem úgy a tanulás, ahogy azt ő szeretné? A tükör darabjait takarító szitkozódó manótól megtudtam, hogy a kisasszony nem először balhézik, mindig egyedül jön, kiordibálja magát, hogy aztán kedves mosollyal az arcán térjen vissza a társai közé.

Hát ööö...ezek után nehéz megszólalni, vagy ésszerű magyarázatot találni erre. Weissen Adél nemrég érkezett meg közénk, de máris bontja a rendet. Alkalomadtán barna loboncát szőkére festi, felkapja a menyasszonyi ruhát és halálra rémiszti a kastély békés lakóit. Arról nincsenek hírek, hogy ez csak valami szórakozás, vagy Adél így szeretné a fiúk figyelmét felhívni magára. Ha elfogadsz tőlem egy jó tanácsot Adél, a fiúk és a házasság megvárnak, de hamarosan itt a Halloween, szóval jöhet a halott menyasszony jelmez.

Gyerekek, a szerelem ebben a hónapban sem maradhat el. Hiába a hűvös, borongós idő, az ember szívét bármikor fölforrósíthatja a szerelem. Így történt Podmaniczky Annával is, akit a minap David Angleseavel látták enyelegni a vízesésnél. Nagy a szerelem, ez a képen is látszik, kár lenne tagadni. Bár Anna még igencsak fiatal, úgy látszik ez nem tántorítja el attól, hogy nyíltan felvállalja a románcot. De vajon tud-e erről Podmaniczky Ádám, Anna bátyja? David, én azért vigyáznék a helyedben, mert nincs veszélyesebb egy féltékeny testvérnél.

Végül, de nem utolsó sorban itt van a személyes kedvencem. Amint látjátok Gryllus Matilda és Jimnie Meccoy háza táján is kopogtatott Cupido. Bár a párocska az elején még igencsak elővigyázatos volt, mostanra azonban már annyira elvakíthatta őket a szerelem, hogy nem voltak elég körültekintőek. Igaz, egy elhagyatottabb folyosórészen kaptam őket rajta, de a faluban azt beszélik, hogy a Bérczesben és a Curkászdában is megfordultak már, randi címszó alatt. Ne foglalkozzatok senkivel fiatalok, én szurkolok nektek!

Sziasztok picipacik!

Mint biztosan láttátok már Lexike tollából a korábbi cikket, folyton nyakon csípjük házunk besurranó, de szívesen látott vendégeit. Nekem jutott a nemes feladat, hogy kisebbik nővérem párját, Reviczky Kornélt beszédre bírjam, aminek nagyon örültem. Nem számítottam túl nagy bőbeszédűségre tőle, Olivér a haverja, látszik milyen rokonlelkek...

De lássuk mire jutottam a Rellon álompárjának másik tagjával én egy interjú keretein belül.

Ehh...jó...csak gyorsan. *összefonja maga előtt a karjait*

Ez most komoly? Fel akarsz nyomni Védánál vagy mi? Emlékszem, nem volt nehéz bejutni, megvannak a megfelelő eszközeim arra, hogy kiszedjem a nővéredből a jelszót. Egyébként nem emlékszem melyik volt az első, elég sűrűn megfordulok nálatok.

Igazából Véda néni meg én...na mindegy, biztos lehetsz benne, hogy nekem is jobb, ha nem tud erről-arról. *nagy vigyor* Van kedvenc helyszíned(tek) nálunk Ha igen, miért az, amelyik?

Nem kérdés, Zora ágya...bocsánat, szobája...illetve, vagyis...a klubhelyiségetek? *kínos vigyor*

Mondj pár dolgot, amit eddig láttál a navinésektől/ről, és esetleg pozitívumként tudnád kiemelni!

Luca... szállj le rólam.

Zorán kívül van olyan ember, akit hosszabb távon is el tudnál innen viselni, mint "háztársat" akár?

Apukaság! Naaaaagyon érdekel valami! Féltékeny vagy, hogy Oli apuka lett? Szeretnél te is kisbabát? Lehetek nagynéni vagy nagybácsi?

Miért lennék? Luca, felejtsd el, bármit is forgatsz a fejedben. *rázza a fejét és elhátrál*

Ne, ne, ígérem, utolsó kérdés! De legyél őszinte, nem szövögetem a szálakat nyugi tovább. De, mik is a terveid a nővéremmel? *Közelebb hajol, kedves és cuki mosolyával*

Elveszem. Na most már tényleg hagyjál. *fogja magát és angolosan távozik*

De jó! Mikor? Hol? Hogyan?...Jó elmesélheted legközelebb is! *Utána kiabálja mindezt, hevesen integet is neki.* Köszönöm az értékes idődet, azért remélem eljössz velem egyszer sütizni, vagy valami.

Ez az a film, amit már a trailer megjelenése után elhatároztam, hogy megnézek. Oké, be kell vallanom Dylan O'Brien személyes kedvencem és már ezért végigültem volna a filmet, de aztán rájöttem, hogy több van benne, mint egy csinos kis pofi. Valami okból azonban csak most jutottam el a moziba, de úgy döntöttem, hogy megosztom az ezzel kapcsolatos élményeimet, mert a film már önmagában megér egy kritikát. De először is, röviden a körülményekről. Mivel moziünnep volt, Olivérrel elhatároztuk, hogy most aztán kimozizzuk magunkat, így az első film amit megnéztünk a One Direction - Where we are koncertfilm volt, így aztán mikor vége lett rohanhattunk át egy másik terembe, lemaradva a The Maze Runner első két percéről. A rohanás és az izgalom azonban csak még inkább fokozta a filmélményt, íme tehát a The Maze Runner, vagyis Az útvesztő.

Na hát, itt a zavaros kis trailer, ami abszolút nem mutatja be, valójában mi ez a film. Már eleve rengeteg kérdést teszel fel magadnak. Vajon, hogy kerültek ide? Ki tette be ide őket? Miért veszik el az emlékeiket? Most akkor időben hol vagyunk? Ez egyáltalán a Föld nevű bolygó? Megsúgom ezen kérdések nagy részére a film megnézése után sem kapunk pontost választ.

A történet ott veszi kezdetét, hogy egy ismeretlen srác fölfelé halad valamilyen kalickában/felvonóban, majd megérkezik a tisztásra, körbeállja egy rakás ismeretlen srác. Főszereplőnknek nincsenek emlékei, azonban a srácok megnyugtatják, hogy ez mindenkivel így van. Havonta egyszer kapnak egy újoncot, vagy kaját, esetleg valamit amire szükségük van és ennyi. Senki nem tudja, miért kerültek oda, hogyan és kik voltak azelőtt. Ez önmagában nem is lenne annyira vészes, de a tisztást körbeveszi egy hatalmas labirintus - legyünk hűek a film címéhez és nevezzük útvesztőnek -, na itt kezdődik a gebasz. Érdekes megfigyelni, hogy csak fiúk vannak ott és, hogy ők miként alakítják ki a sajátos kis rendjüket, hierarchiájukat. Mindenkinek megvan a saját feladata, azonban a tápláléklánc csúcsán mégiscsak a "Runnerek", vagyis a futók állnak, akik mindennap, mikor kinyílik az útvesztő ajtaja elindulnak, hogy felkutassák a kijáratot. Továbbá főnököset játszik még az első srác, akit ide küldtek "Alby", de ezen kívül nem sok minden derül ki róla.

Egy alapos verés után főhősünknek eszébe jut a neve, Thomasnak hívják, ezt fel is vési gyorsan a falra, a többi név közé és ettől annyira janigyerek lesz, hogy nem akarja csinálni a dolgát, helyette ki akar menni az útvesztőbe, ezzel keverve föl a többiek viszonylag békés életét. Ám kiderül, hogy a futóknak nincs olyan dolga, mert a labirintus folyton változik, ráadásul vannak bent valamiféle szörnyek a "graverek' - stílusosan siratónak fordították - akik ha megsebeznek valakit, az azonnal megőrül. Ettől azonban még nem riad vissza a bátor kis Thomas, amint a sebesült Albyt az utolsó pillanatban próbálja meg átráncigálni a bezáródó útvesztő kapuján Minho - ő a fő futó - Thomas nem bír megmaradni a csinos kis hátsóján, hanem befut neki segíteni, és ezzel állítólag halálra is ítéli magát, DE NEM! Micsoda meglepetés...

Megöl egy siratót, aminek a testéből kivesznek valami nagyon undorító dolgot és ezzel kezdetét veszi a kalamajka. Hirtelen megjelenik egy lány, aki tudja Thomas nevét, a kezében pedig ott van egy cetli, hogy ő az utolsó, magyarán nem kaptok többet semmit, érjétek be ezzel...

Nem akarom tovább mesélni a történetet, mert tényleg egy remek sztoriról van, megéri megnézni.

Hát, van benne egy rakás gyerek. Akikről nem tudunk meg semmit. Akiknek biztos érdekes a személyiségük, de ez a film valamiért elfelejti nekünk megmutatni. Úgy jöttem ki a moziból, hogy egyik kérdésemre se kaptam igazán választ, kissé zavaros volt, de legalább volt min gondolkodni. Valószínűleg ez a film gyengesége is. Túl sokat akar, de nem tud mindent megmutatni. Nem kapunk választ arra, hogy kik ők, miért pont ők vannak ott, mi volt ha tényleg nem az volt, ami. Bizonyára a könyvben több információ van és aki nem érti olvassa el a könyvet, de NEKEM EZ NEM ELÉG!!! Információ morzsákat szórnak el nekünk, mert biztosak akarnak abban lenni, hogy megnézed a következő részt, vagy megveszed a könyvet.

Egyébként látványra nagyon szép, a színészek nagyon jót hoznak, a többi pedig nem az ő hibájuk, hanem a forgatókönyvíróé.

Mindent összevetve azonban mégis azt mondanám, hogy gyerekek, ez egy baromi jó film, nézzétek meg. Végigizgultam, mert kiszámíthatatlan a történet, mert soha nem tudod, mi lesz a következő, tele van meglepetésekkel és fordulatokkal.

Csend. Némaság, üres csend honolt, amerre csak járt. Mintha egy darabot téptek volna ki még érző lelkéből...

Egy végtelenül kicsiny, még is keserédes foszlány: Heléna. Az ő Helénája.

Karcsú, törékeny teste, vékony kis karjai. Sápadt angyalarca, s könnyáztatta, riadt tekintete. Mint fehér galamb, olybá tűnt az ő rút, hollósötétsége mellett e halandó nő.

Az oroszlán, meg a bárány. A Biblia báránya…

Még is milyen legyen egy magamfajta pokolfajzat? Milyen?

Drága barátaim (társaim jóban, rosszban egyaránt)!

Én most búcsút veszek tőletek, nincs más választásom. Négy évszázados vétkem régi kedvesem, Heléna ellen annyira belém égett, hogy semmiképp sem tudok szabadulni ebből az őrjítő állapotból, amibe kerültem. Csak ez az egy mód van rá, hogy véget vessek ennek az átoknak: majd a Szent Lélek tüzével talán, Ő tüzével feloldozhat múltam láncai alól, talán. Elmém, úgy vélem, a színtiszta őrület határán táncol, s erre nincs más orvosság, csak a halál.

Remegő kézzel írom e sorokat, ha ezt olvassátok, akkor én már nem vagyok többé. 

Azonban ne csüggedjetek, mert bár a test halott, de a lélek él bennünk. Nektek lehet még szerencsétek…

Én eldobom önmagamba vetett hitem, s rábízom magam kedves Helénám Jézusának kegyelmére.

Ő legyen veletek, András, öcsémnek mondjátok meg, joga van tudni távozásomról…

Kornél, Judit, András, s te jólelkű Sári! Kit húgomként szeretek… 

Szavaim tán egy haldokló szerelmesé, ki mindenütt csak szíve választottját látja… be is fejezem inkább, nem szaporítom a szót:

Az Ég áldása szálljon Reátok!

Gróf K. Bálint 

Itt az idő újabb haszontalan tényeket megismernünk, itt van hát egy újabb csomag, okosodjatok! 

× Egy átlagos ember 7 perc alatt alszik el.

Okosabbak lettetek? Használjátok valaha? Nagyon jó :DD

A szemem elé akadt egy internetes cikk az állatokkal kapcsolatos tévhiteinkről. Minekutána a 8-ból 5-öt én is ismertem, még ha némelyikről tudtam is, hogy butaság, elkezdtem tovább kutatni tévhitek után. Úgy döntöttem, bejegyzem nektek is, hátha ti is áldozatul estetek szüleink és barátaink félrevezető munkájának. (:

Az itt olvasottak az általam az Internetről (például a HVG oldaláról) szedett kijelentések, kezeljétek őket fenntartással! (:

1. tévhit: Ha a kutyát nyers hússal etetjük, vadabb (vérengzőbb) lesz.

Akkor lenne "vérengzőbb", ha megtanulna ölni, azaz a nyers húshoz úgy jutna hozzá, hogy neki kellene megölnie az áldozatát. Így azonban a nyers hús ugyanolyan kész táplálék számára, mint a táp vagy a főtt hús. Ráadásul esetenként nagyon jót tesz neki, ha nyers hús is jut a tányérjára. Csirkeaprólékot, belsőségeket és marha húst nyugodtan ehet nyersen, viszont a sertéshúst és a vadat feltétlenül főzzük meg!

2. tévhit: A méhek egy csípés után meghalnak.

A közhiedelem szerint, míg a darázs többször is meg tud csípni, a méhek egy után meghalnak. Ez csak nagyon kis részben igaz: a világon élő nagyjából 20 ezer méhfaj közül mindössze egy, a mézelő házi méh ilyen. (De ezt kizárólag azokon érdemes tesztelni, akiket nem kedvelünk. (: )

3. tévhit: A nőstény kutyának, macskának legalább egyszer szülnie kell élete során, csak eztán ivartalanítsuk őket.

4. tévhit: Egy átlagember 8 darab pókot nyel le évente.

Az IFL Science alaposan utánanézett, de az a helyzet, hogy ebben a témában valójában sosem született tanulmány, szimpla hoaxról van szó. És bár valóban lehetséges álmunkban lenyelni egy pókot, minden valószínűség szerint ez sokkal ritkábban történik meg annál, minthogy éves statisztikát lehessen róla készíteni. (Ellenben elnyomhatatlan segítő szándékunknak hála az új-zélandi sulinkban néhányan több pókot is lenyeltek egy éjszaka alatt! Ha lenne statisztika, ez biztos megdobná...)

5. tévhit: A struccok a homokba dugják a fejüket.

A struccok a rajzfilmeken kívül a többi élőlényhez hasonlóan inkább harcolnak vagy futnak. Ha valami megijeszti őket, akkor álcázásképp nyakukat kinyújtva lefekszenek a földre. Mivel felállásnál a fejüket emelik fel utoljára, ezért úgy tűnik, mintha homokba dugták volna a fejüket, de ez csak látszat.

6. tévhit: Ha kettévágunk egy földigilisztát, akkor két giliszta lesz belőle.
Ilyenkor a giliszta feje képes regenerálni a teste többi részét, de a farokrész elhal. (Úgyhogy ha humánusok... gilisztusok vagy mi vagyunk, kizárólag a farkakat használjuk a bájitalokhoz. Vagy az nem működik? Egyértelmű, hogy nincs érzékem a bájitaltanhoz.)

7. tévhit: Ha hozzáérünk egy varangyhoz, akkor szemölcsünk lehet.
Valójában csak az emberek hordoznak olyan vírust, ami a szemölcs kialakulását okozhatja. A varangyoktól nem kaphatunk el bőrbetegséget. (Úgyhogy mindenki szaladjon és simogasson varangyokat! Biztos szeretik. (: )

8. tévhit: Nem szabad hozzáérni egy madárfiókához, mert akkor az anyja elhagyja.

A madarak egyáltalán nem használnak szaglást fiókáik felismeréséhez, így nyugodtan hozzáérhetünk, visszatehetjük a fészekbe (az elcsatangolt főnixfiókákat).

9. tévhit: A sün szereti az almát.
Na jó, a sün tényleg szereti az almát. Csak nem annyira! Sokkal inkább kedvelik a rovarokat, de házi kedvencként tartva a macskatápot sem vetik meg.

10. tévhit: A bikák a piros színre támadnak.

A bika még csak nem is képes érzékelni a piros színt. A bikaviadalok piros köpenye a lengetéssel ingerli a bikákat, ő a mozgásra és a zajra támad. (Viszont marha hatásos, na, és persze a vér sem látszik rajta.)

Kedves Sárgácskák és Minket olvasók!

Nagy munkába fogott a Navine szorgos népe már megint, pontosabban én voltam ez a bátor, aki a teljes diákrengeteget kergette egy hónapon át a véleményéért. (Utólag is elnézést mindenkitől, de a szükség nagy úr, szóval. Na mindegy.) Rengeteg diákot kerestem fel (szám szerint házanként 25 felett volt a felkeresettek száma) és kérdeztem meg egyenként (bár nem mindenki volt hajlandó felelni), nagyon kíváncsi voltam mindenki véleményére,  osztottam is, szoroztam is, következtettem és néha meglepődtem egy-egy eredményen, de most elhoztam ezt nektek ide is, átdolgozva. Na meg már ismerve a tényeket is, hiszen azóta kinevezésre került mindenki!

Közvélemény kutatásunk célja az volt, vajon kiket várnak a diákok a leginkább a következő tanévben a vezetői pozíciókba. Ha várnak egyáltalán valamilyen változást. Megint csak igaz volt, hogy a tavalyi évhez képest jóval több embert mozgatott meg a téma (leginkább a zöldek és a pirosak tekintetében, ami várható is volt), ráadásul érdekesebbnél is érdekesebb kombinációk ütötték fel a fejüket, tekintve, hogy idén HVH is kérdés volt, bár ez külön nem kerül összegzésre.

 Vajon kik a legnépszerűbb házvezető jelöltek? Te kit tennél a házak élére a pályázatoktól függetlenül, bármelyik tanár lehet, csak rajtad múlik! Idén újításnak számít, hogy amennyiben helyettesre is van ötleted, ne tartsd magadban, írd mellé őt is!


De lássuk is, a szokásos módon minden háza jelöltjeit és voksait külön tekintve, ki a top 3, azaz kit látnának szívesen vezetőként, és ki az a két ember akit vagy mellette vagy a helyében!

Hellooo kiscsikók!

Új tanévhez új rovat jár és ennek keretein belül a házunkban vendégeskedő és lebukó diákokkal készítünk interjút. Az első alanyom Séllei K. Olivér volt, így hát nem tétováztam, faggattam azokról a dolgokról, amik a nagyérdeműt érdeklik, illetve a kapcsolatát a Navinevel. Nem mondanám, hogy túl közlékeny volt, alig bírtam leültetni három percre, de tessék, itt az eredmény.

Szia Olcsi...vagyis, Olivér. Örülök, hogy kisebb nyomás *vigyor* után sikerült téged szóra bírni. *megköszörüli a torkát* Szóval, remélem készen állsz.

Először is, rengeteg kíváncsiak rá, hogy veszel nekem pandát?

Komolyabb vizekre evezve, biztos érdekelné a népeket, hogy miért élünk együtt. Megosztanád ezt a kiéhezett olvasókkal?

Milyen érzés, hogy szabad bejárásod van a Navinebe? Jobban érzed magad tőle? Volt már pozitív esetleg negatív élményed a sárgákkal a berkekben?

Igen, sokkal jobban érzem magamat attól, hogy kvázi az őrültek házába kerültem. *szarkazmus* De, hogy a kérdésedre válaszoljak, volt pozitív tapasztalatom, most már a Navinében is garázdálkodhatunk a spanommal.

Milyen gyakran szoktál megfordulni nálunk?
Tudod, ha a szükség... *megköszörüli a torkát* Mintha nem tudnád, hogy csak akkor teszem be ide a lábam, ha te itt vagy és muszáj. *szúrós pillantást vet rá*

Megint itt vagyok, ehun készül egy újabb blogbejegyzés a számotokra. Friss és ropogós, mint az ízületeim :3

Ezúttal jó sok képpel készültem, amiknek nem biztos, hogy mindenki fog örülni, de legalább oktatójellegűek lehetnek, hogy talán mégsem kéne mindent megcsinálni, hiszen annak a bizonyos falnak nem csak füle, hanem szeme is van. Meg fényképezőgépe.

Kezdjük először is a Czettnerekkel. A házunkban sajnos eggyel kevesebben vannak már, mint azt az utóbbi 1-2 tanévben megszokhattuk -Zoénak innen is gratula!-, ám ez nem akadályozza meg őket abban, hogy furcsa dolgokat csináljanak. Talán pont a legidősebb lány hiánya miatt mernek rosszalkodni?

Vegyük rögtön a fiatalabbik ikerlányt, Zorát. Azt beszélik, hogy mostanság farkaséhségei vannak, nagyon kívánja az édes-cukros dolgokat.