„Magyar az, akinek fáj Trianon”
– Illyés Gyula
– Illyés Gyula
Rengeteg
újságcikk született június 4-én, ahogy számos hű polgár is beszélt,
mert ez egy közös ügy. Olyan, amiről magyar ember nem feledkezhet meg.
De az igazságot több helyen is nagyon pontosan megfogták a témában!
Azt talán nem kell hosszan ecsetelni, hogy aki számára egy nemzet legnagyobb tragédiája, mely egyben világraszóló igazságtalanság is, közömbös, az érzelmileg nem tartozik ahhoz a nemzethez. A nemzet kulturális, történelmi, politikai és érzelmi közösség, ezutóbbit még a józanabb liberálisok sem tagadják. Aki pedig saját magát kívül rekeszti ezen az érzelmi közösségen, az aligha lehet annak tagja. Mindez tökéletesen beleillik abba, amire ma itt emlékezni szeretnénk mind. Trianon, ami után magyar szív nem marad szárazon.
Az I. Világháborút Magyarország vesztesként fejezi be. Antant győzelme után a versailles-i békekonferencián ráerőltetik akaratukat a vesztes országokra, ezek a békediktátumok. Az antant négy vezetője: Clemenceau – francia, Lloyd George – brit, Orlando – olasz, Wilson- amerikai). A békekonferenciára nem hívják meg Károlyi Mihály polgári demokratikus rendszerének képviselőit. A monarchia szétszakítását már eldöntötték, mert nem tartják fontosnak a pánszláv és pángermán törekvések miatt. A Tanácsköztársaság vezetőit sem hívják meg, mivel kommunisták. Magyarországon teljes a bizonytalanság, mivel délen a szerbek, keleten a románok szállták meg. A békekonferencia a Wilsoni elveket hangoztatja, de nem veszik figyelembe, megegyezéses békére törekednek. 1920 – ban a békekonferencia abban érdekelt, hogy végre Magyarországgal is megkösse a békét, de ekkora már a dolgok nagy része eldőlt a titkos szerződések alapján. 1920 elején Gróf Apponyi Albert vezetésével érkezik meg a magyar békeküldöttség a békekonferenciára. Ekkora már elismerik Magyarországot a Clerk intézkedések nyomán. Óriási mellékanyaggal mentek, hogy bebizonyítsák a trianoni országhatárok igazságtalanságát. Ezt a vörös térkép mutatta, melyet Teleki Pálék készítettek és összefüggő vörös színnel jelölték a magyarlakta területeket. Az érvek nem hatottak az ígéretek miatt, amit a többi országnak tettek. Ezen kívül történelmi elvekkel érveltek, ezt pedig alapvetően elutasították. A Szerb – Horvát – Szlovén királyság közösen közös jegyzékkel tiltakozott. Májusban átadják Magyarországnak a békefeltételeket, amiket el kell fogadnunk, különben nem lenne Magyarország. Magyarország olyan küldöttséget küld, ahol a politikusok nem nevesek és aláírják a békét. Sokkszerűen hat Magyarországra a diktátum. 1920. június. 4. a trianoni béke aláírásának napja. Ezen a napon megkondulnak a harangok, leáll a közlekedés, bezárják az iskolákat és üzleteket, tíz perces néma gyász, ezzel tiltakoznak a béke ellen.
De mik is voltak a feltételek: Az I. Világháborúnak Magyarország és Németország a legnagyobb vesztese. A magyar királyság területének 72%-át, lakosságának 64%-át veszíti el. A nagy államok sorából kis állam válik. A tényleges Magyarország vesztesége 93000 km2 marad ez a teljes terült 33%-a, 7,6 millió fő marad ez a teljes lakosság 41%-a, a határon kívül kerülő ellenséges környezetben 3,3 millió magyar él. Ausztriához kerül Burgenland 4000km2 és 290000 fő, ebből 260000 magyar. Csehszlovákiához kerül a Felvidék 63000km” és 3,5 millió fő, ebből 1,7 millió magyar. Romániához kerül Erdély és Székelyföld 102000 km2 és 5,2 millió fő, ebből 1,66 millió magyar. Jugoszláviához kerül a Délvidék 21000 km2 és 1,6 millió fő, ebből 465000 magyar. Magyarország sokáig nem tudja feldolgozni, még ma is traumát jelent. Az egész magyar társadalom egyetértett abban, hogy a trianoni békét nem lehet lefogadni, revíziót akarnak, de ez a területi revízió nem mindenkinek ugyanazt jelenti. A legnagyobb probléma, hogy szétszakították a magyar nemzetet. A hadsereg maximális létszáma 35000 fő lehetett, tilos volt az általános hadkötelezettség, korlátozták a fegyvertartást.
És persze ez sem maradhat következmények nélkül, mint ahogy a történelemben szinte semmi. Aránytalanná válik a magyar gazdaság szerkezete. A nyersanyag források zöme elkerül, viszont a feldolgozó kapacitások itt maradnak. A közlekedés szétzilálódik. A vasútvonalakat elvágják, a nagy folyók találkozási pontjai is kívül kerülnek ez a vízi közlekedést érinti. Az országok közt nincs együtt működés, hogy megoldják ezt a problémát. Nacionalista gazdaságpolitikát eredményez az ellenségeskedés, mindegyik önmagában próbálja megoldani. Importpótló iparosítást folytatnak Magyarországon is, többek között textilipar. Ezen kívül ki kell lépni a világpiacra, de a magyar termékek minőségükben gyengébbek. A malomipar kapacitásának 70%-a kihasználatlan marad, mert a nagy gabonatermő vidékek elkerülnek.
Egyetlen nagyváros marad Budapest, a többi elkerül (Szabadka, Temesvár, Pozsony). Nem marad igazi nagyváros, tehát amelyek felnőnek nem elsőrangú nagyvárosok. A határterületre kerülő piacközpontok elvesztik ezt a szerepüket pl. Kanizsa.
A határon kívüli magyarok közül, akik tisztviselők voltak visszaköltöznek Magyarországra., mert tudták, hogy ott nem fogják őket alkalmazni. Nagy birtokosok is visszaköltöznek és így birtoktalanok lesznek (Teleki, Bethlen).
Bárhonnan nézzük, ezt a történelmi eseményt nem lehet pozitívan emlegetni, az érzelmeink, a látásmódunk, a tények sem engedik. Erre emlékeztünk június 4-én.
Azt talán nem kell hosszan ecsetelni, hogy aki számára egy nemzet legnagyobb tragédiája, mely egyben világraszóló igazságtalanság is, közömbös, az érzelmileg nem tartozik ahhoz a nemzethez. A nemzet kulturális, történelmi, politikai és érzelmi közösség, ezutóbbit még a józanabb liberálisok sem tagadják. Aki pedig saját magát kívül rekeszti ezen az érzelmi közösségen, az aligha lehet annak tagja. Mindez tökéletesen beleillik abba, amire ma itt emlékezni szeretnénk mind. Trianon, ami után magyar szív nem marad szárazon.
Az I. Világháborút Magyarország vesztesként fejezi be. Antant győzelme után a versailles-i békekonferencián ráerőltetik akaratukat a vesztes országokra, ezek a békediktátumok. Az antant négy vezetője: Clemenceau – francia, Lloyd George – brit, Orlando – olasz, Wilson- amerikai). A békekonferenciára nem hívják meg Károlyi Mihály polgári demokratikus rendszerének képviselőit. A monarchia szétszakítását már eldöntötték, mert nem tartják fontosnak a pánszláv és pángermán törekvések miatt. A Tanácsköztársaság vezetőit sem hívják meg, mivel kommunisták. Magyarországon teljes a bizonytalanság, mivel délen a szerbek, keleten a románok szállták meg. A békekonferencia a Wilsoni elveket hangoztatja, de nem veszik figyelembe, megegyezéses békére törekednek. 1920 – ban a békekonferencia abban érdekelt, hogy végre Magyarországgal is megkösse a békét, de ekkora már a dolgok nagy része eldőlt a titkos szerződések alapján. 1920 elején Gróf Apponyi Albert vezetésével érkezik meg a magyar békeküldöttség a békekonferenciára. Ekkora már elismerik Magyarországot a Clerk intézkedések nyomán. Óriási mellékanyaggal mentek, hogy bebizonyítsák a trianoni országhatárok igazságtalanságát. Ezt a vörös térkép mutatta, melyet Teleki Pálék készítettek és összefüggő vörös színnel jelölték a magyarlakta területeket. Az érvek nem hatottak az ígéretek miatt, amit a többi országnak tettek. Ezen kívül történelmi elvekkel érveltek, ezt pedig alapvetően elutasították. A Szerb – Horvát – Szlovén királyság közösen közös jegyzékkel tiltakozott. Májusban átadják Magyarországnak a békefeltételeket, amiket el kell fogadnunk, különben nem lenne Magyarország. Magyarország olyan küldöttséget küld, ahol a politikusok nem nevesek és aláírják a békét. Sokkszerűen hat Magyarországra a diktátum. 1920. június. 4. a trianoni béke aláírásának napja. Ezen a napon megkondulnak a harangok, leáll a közlekedés, bezárják az iskolákat és üzleteket, tíz perces néma gyász, ezzel tiltakoznak a béke ellen.
De mik is voltak a feltételek: Az I. Világháborúnak Magyarország és Németország a legnagyobb vesztese. A magyar királyság területének 72%-át, lakosságának 64%-át veszíti el. A nagy államok sorából kis állam válik. A tényleges Magyarország vesztesége 93000 km2 marad ez a teljes terült 33%-a, 7,6 millió fő marad ez a teljes lakosság 41%-a, a határon kívül kerülő ellenséges környezetben 3,3 millió magyar él. Ausztriához kerül Burgenland 4000km2 és 290000 fő, ebből 260000 magyar. Csehszlovákiához kerül a Felvidék 63000km” és 3,5 millió fő, ebből 1,7 millió magyar. Romániához kerül Erdély és Székelyföld 102000 km2 és 5,2 millió fő, ebből 1,66 millió magyar. Jugoszláviához kerül a Délvidék 21000 km2 és 1,6 millió fő, ebből 465000 magyar. Magyarország sokáig nem tudja feldolgozni, még ma is traumát jelent. Az egész magyar társadalom egyetértett abban, hogy a trianoni békét nem lehet lefogadni, revíziót akarnak, de ez a területi revízió nem mindenkinek ugyanazt jelenti. A legnagyobb probléma, hogy szétszakították a magyar nemzetet. A hadsereg maximális létszáma 35000 fő lehetett, tilos volt az általános hadkötelezettség, korlátozták a fegyvertartást.
És persze ez sem maradhat következmények nélkül, mint ahogy a történelemben szinte semmi. Aránytalanná válik a magyar gazdaság szerkezete. A nyersanyag források zöme elkerül, viszont a feldolgozó kapacitások itt maradnak. A közlekedés szétzilálódik. A vasútvonalakat elvágják, a nagy folyók találkozási pontjai is kívül kerülnek ez a vízi közlekedést érinti. Az országok közt nincs együtt működés, hogy megoldják ezt a problémát. Nacionalista gazdaságpolitikát eredményez az ellenségeskedés, mindegyik önmagában próbálja megoldani. Importpótló iparosítást folytatnak Magyarországon is, többek között textilipar. Ezen kívül ki kell lépni a világpiacra, de a magyar termékek minőségükben gyengébbek. A malomipar kapacitásának 70%-a kihasználatlan marad, mert a nagy gabonatermő vidékek elkerülnek.
Egyetlen nagyváros marad Budapest, a többi elkerül (Szabadka, Temesvár, Pozsony). Nem marad igazi nagyváros, tehát amelyek felnőnek nem elsőrangú nagyvárosok. A határterületre kerülő piacközpontok elvesztik ezt a szerepüket pl. Kanizsa.
A határon kívüli magyarok közül, akik tisztviselők voltak visszaköltöznek Magyarországra., mert tudták, hogy ott nem fogják őket alkalmazni. Nagy birtokosok is visszaköltöznek és így birtoktalanok lesznek (Teleki, Bethlen).
Bárhonnan nézzük, ezt a történelmi eseményt nem lehet pozitívan emlegetni, az érzelmeink, a látásmódunk, a tények sem engedik. Erre emlékeztünk június 4-én.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése