Bemutatok nektek pár zenei stílust. Most kettőt hozok nektek, ez a Ska és a Reggae. Várom üzenetben milyen stílusokról szeretnétek olvasni. Bátran ragadjatok tollat.

Ska

 A Ska a jamaicai zene egyik formája. Kombinálja a mento és calypso elemeit az amerikai jazz elemeivel, és a blues hangzásával, Jamaicában a rocksteady és később a reggae előfutára.

Története

A ska gyökerei az 1950-es évekre nyúlnak vissza. Túlnyomó részt a rudeboy, mod és skinhead szubkultúrák követői hallgatták, ebben az időben olyan előadók játszották ezt a zenét, mint például Symarip, Laurel Aitken, The Charmers és a The Pioneers, egészen az 1960-as évekig.
A zenetörténészek általában három hullámra osztják a ska történetét. A ska népszerűsége megkopott és csökkent a kezdetek óta, de később Angliában figyeltek fel rá és élesztették újra az 1980-as években, és az 1990-es években jött az újabb népszerűségi hullám.

Az első hullám

A második világháború után a jamaicaiak elképesztő számban vásároltak rádiókat, így hallgathattak amerikai R&B-t a déli államokból, mint például New Orleans, Louisiana – olyan művészektől (mint Fats Domino), akiknek a legnagyobb befolyásuk volt a korai ska zenére. Hogy eljuttassák ezt a zenét az emberekhez, olyan vállalkozók, mint Prince Buster, Clement „Coxsone” Dodd, és Duke Reid lemezeket kezdtek gyártani, amik a táncos összejöveteleken kezdtek feltűnni. A zenei producerek a lemezeket Miamiban és New Orleans-ban vették fel, és Jamaicában nagyon kelendő áruk voltak. Gyakran ezek a producerek levették a lemeztársaság megnevezését a legnépszerűbb lemezekről, hogy élvezhessék egyeduralmukat a legnépszerűbb zenék felett, megnyerve a vásárlók többségét.
Amikor a New Orleans-i r&b stílus 1960-ra elvesztette népszerűségét, a jamaicai zenészek elkezdték felvenni saját elképzeléseiket erről a stílusról. A ska zene az ütemek közötti gitár és zongora ritmusairól vált ismertté. A ska elnevezés egy hangutánzó szóból eredhet, ami zenei ritmusokat utánoz. A gitáros Ernest Ranglin mondta: „a hangolatlan gitár olyan sercegő hangot ad, amit a zenészek úgy utánoztak, hogy skat! skat! skat". Néhányan úgy gondolják, hogy Cluet Johnson alkotta meg a kifejezést. A basszusgitáros Johnson és Blues Blasters Coxsonne Dodd zenekarában játszottak az '50-es és '60-as évek elején a Skatalites megalakulása előtt. Megmagyarázva a 'ya-ya' hangot, ami a zenében és a ritmusban megtalálható, ebből lett a ska szó.
Néhányan úgy gondolják, hogy a korai jazz és rock 'n' roll közvetítésekben, amik az amerikai rádióállomásokról érkeztek, a mohó jamaicai hallgatóság félreértette a ritmuson kívüli hangokat, amit a gyenge rádiójelek okoztak. Mások úgy gondolják, hogy szó sincs félreértelmezésről, ez a jamaicaiak válasza az amerikai zenére. A ska hangzása az olyan stúdiók által lett kreálva, mint a Studio One és WIRL Records Kingstonban. Olyan producerek dolgoztak rajta, mint Dodd, Reid, Prince Buster és Edward Seaga (utóbbi később Jamaica elnöke lett). Ez a ritmustól eltérő hang a ska zenében összefügg a vidám közhangulattal, amikor Jamaica független lett az Egyesült Királyságtól 1962-ben. Erről az eseményről megemlékeznek ska dalok, mint például Derrick Morgan száma, a „Forward March” (Egyenesen előre) és a Skatalites „Freedom Sound” (Szabadság hangja) című száma.
Ahogy a többi zene is megváltozott Amerikában, így a ska is, például hatott rá a jazz és a rockzene is. Ska együttesek, mint a Skatalites gyakran készítettek hangszeres ska dalokat a népszerű amerikai és brit számokból, például Beatles-dalokból, filmzenékből. 1966-ban és 1967-ben, amikor az amerikai soul zene lassúbb és lágyabb lett, a ska is megváltozott ennek megfelelően, a folyamat eredménye a rocksteady lett, a stílus, amiben a basszus több különböző ritmust is játszik, nagyobb hangsúlyt fektetve a leütésekre és az érzelmes énekre. Néhány zenetörténész azt feltételezi, hogy a rocksteady lassú tempójának népszerűsége az 1966-os kivételesen meleg nyárnak volt köszönhető, mert a táncosoknak annyira melegük volt, hogy nem voltak képesek táncolni a pörgősebb számokra. A jelentősebb rocksteady zenekarok: a Melodians – akik a 'Rivers of Babylon' (Babilon folyói) című számukkal arattak sikert –, The Ethiopians és Desmond Dekker – aki sok rocksteady számot készített a hatvanas évek végén. A Rocksteady népszerűsége egészen 1968-ig, a reggae felbukkanásáig tartott.
A ska-t a New York-i Világkiállításon mutatták be 1964-ben. Byron Lee & the Dragonaires-t a Skatalitesből választották ki erre az alkalomra, és Prince Buster, Eric „Monty” Morris és Peter Tosh velük együtt léptek fel, bemutatva a ska zenét a világnak. Prince Buster és U-Roy vitték Jamaicából Nagy-Britanniába a ska-t a hatvanas évek elején, ahol több zenekarnak is inspirációt adott, mint a The Specials, Madness, UB40, és több underground zenésznek a dancetől a reggae-ig.

A második hullám

A Two Tone (második hangzás) korszaka a nevét a hasonló című albumról kapta, amit Jerry Dammers billentyűs adott ki a The Specialsból. Az együttes a nagyon különböző West Midland régióban alakult a hetvenes évek végén, olyan zenekarok támogatásával, mint a The Beat vagy a The Selecter.
Kiegészítették a lendületes jamaicai ritmust a ska és punk rock hajthatatlan szövegével és kemény gitár akkordokkal. Egy olyan hibrid keletkezett, ami kielégítette a közönség szomját erre a zenére. Sok elgondolkodtató, tiszteletlen és politikai töltetű szöveget írtak. A Two Tone előhozta a faji egységet, és a szimbóluma a fekete fehér négyzetekből álló minta lett. A The Specials billentyűse alapított egy lemezkiadót, melynek a 'Two Tone Records' nevet adta. Ennek a névnek kettős jelentése van: az egyik a két színárnyalatú öltönynek állít emléket, amit az eredeti jamaicai ska zenészek viseltek, a másik célja az volt, hogy erősítse a népcsoportok közötti összetartást a brit ska együttesek között a '70-es években, amikor a rasszizmus a tetőfokára hágott az Egyesült Királyságban. A brit ska együttesek nagyon tisztelték az eredeti jamaicai zenészeket, és sok esetben segítettek nekik úgy, hogy újra felvették a számaikat, és így ismét a slágerlisták élére kerültek azok, például Prince Buster több pénzt keresett a jogdíjakból, amik a feldolgozásokból származtak, mint a saját számaiból. A Two Tone ska nem rejtette el a zene gyökereit, és nem félt attól, hogy feldolgozza a régi nagy számokat. A Two Tone felvételek karakterét a gyorsabb tempó, több hangszer és keményebb élek adták, mint az eredeti '50-es '60-as évek ska zenéjében. Ezek a ska zenekarok hatással voltak számos zenekarra, mint például a The Police, The Clash, és Elvis Costello, akik mind megemlítik a ska-t mint egy fontos állomást a zenei hátterükben.

Harmadik hullám

Az 1980-as évek végén kezdődött el a ska harmadik hulláma és tartott egészen az 1990-es évek elejéig, átlépte az Atlanti-óceánt és az Egyesült Államokban lett sikeres, kombinálva a ska elemeit a rock, punk, hardcore és jazz elemeivel. A harmadik hullám zenészei új stílusát hozták létre a ska zenének, a ska punk-ot és skacore-t.
Néhány a legsikeresebb ska zenekarok közül a harmadik hullámból: The Mighty Mighty Bosstones, Reel Big Fish, The Aquabats, Catch 22, Mad Caddies Know Talent, The Toasters, Ska-P, Less Than Jake, Mustard Plug, Buck-O-Nine, Operation Ivy, Big D and the Kids Table és Too Short Notice.
Néhány együttes akik ugyan a harmadik hullámban alakultak, viszont zenéjük mégis inkább az első hullámra jellemző: The Allstonians, The Slackers, Pressure Cooker, Let's Go Bowling, Sublime és Hepcat; ezek zenéje az 1960-as évek jamaicai zenéjére hasonlít.
A harmadik hullámban sok keresztény ska együttes is alakult, bár ezt a műfajt inkább egy külön hullámba kellene sorolni (mint ahogy szokták is), de ez korban és hangzásban megfelel a harmadik hullámnak. Két együttes a keresztény ska együttesek közül: Five Iron Frenzy és The O. C. Supertones, akik dalszövegeiket gyakran a keresztény élet szemszögéből írták.
A stílus ismertebb előadói

Magyar ska előadók

• Pannonia Allstars Ska Orchestra*
• Skafunderz*
• Testi Egyenleg Ska Kollektíva*
• Tizenhét*
• GM49*
• Ska-Pécs*
• A Láma Dalai*

Külföldi ska előadók

•    Manu Chao*
•    Mu330*
•    Russkaja*
•    Ska-P*
•    Madness*

Reggae

A reggae egy könnyűzenei műfaj, amely az 1960-as években fejlődött ki Jamaicában.
A reggae megnevezést tágabb értelemben szokták használni az összes jamaicai zenére, beleértve a ska, rocksteady, dub, dancehall és ragga műfajokat is. Ez a kifejezés használatos még egy külön stílusra ami az 1960-as évek végén jött létre. A reggae alapját egy különleges ritmus adja, aminek fő jellemzője a taktusok közötti hullámzás amit a gitáros játszik, ezt úgy hívják hogy "bang". A dobos gyakran üt egy harmadik ütemet a taktusok között. Ezt úgy ismerik, hogy „one drop” (’egy csapás’). Jellegzetessége, hogy ez az ütem itt lassabb, mint a reggae előfutárainál a ska-nál, és a rocksteady-nél.
A reggae-t gyakran összefüggésbe hozzák a rasztafári mozgalommal, ami befolyással volt számos kiemelkedő reggae zenészre a '70-es, és '80-as években. A reggae számok sok egyéb témát is felölelnek a rasztafarinizmuson kívül. Ilyen például a szerelem, a szexualitás, és olykor a társadalom kemény bírálata.

Eredete

Az eredete fellelhető az afrikai karibi zenében, de ugyanakkor az amerikai R&B zenében is. Az előfutára a ska és a rocksteady volt a '60-as években. 1963-ban Jackie Mittoo a The Skatalites nevű ska együttes zongoraművésze felkérést kapott Coxsone Dodd producertől, hogy gyűjtsön össze zenészeket és csináljon eredeti zenét a Studio One stúdióban. Mittoo, a dobos Lloyd Knibbs segítségével a tradicionális ska ütemet is felhasználta a reggae-hez, ám a folyamat végére ritmus lelassult. A reggae-t később Bob Marley tette világszerte népszerűvé, aki karrierje kezdetén a rocksteady műfajban is alkotott. A '60-as évek végére a reggae-t már az Egyesült Királyságban is játszották a rádióban, John Peel műsorában.
A "reggae" szót először a Toots and the Maytals nevű ska együttes használta az egyik albumuk címében: "Do the Reggay".

Stílusok

Manapság Jamaicában az olyan új stílusok, mint a dancehall vagy a ragga sokkal népszerűbbek. Ezek a stílusok keverik a dub technikáit, a reggae hangszereit, továbbá a hip hop, a drum and bass, és más stílusok különféle elemeit is. Ebben a stílusban alkottak olyan művészek is, mint U-Roy és Dillinger, aki zenéjével az egész világra hatással volt, mert a jamaicai DJ Kool Herc is felhasználta, amikor létrehozott egy új stílust, amiből később a hip hop és a rap nőtt ki. Jamaicában a DJ szó MC-t jelent vagy rappert, amíg az Egyesült Államokban a DJ az, aki kiválasztja a zenét. Ezért amit Jamaicában úgy hívnak hogy dee jaying, toasting vagy chatting, azt a világ többi részén rappelésnek mondják. Napjaink legismertebb jamaicai reggae-dancehall énekese Sean Paul, aki az egész világgal megismertette a modern jamaicai ritmusokat, és szintén ő az a jamaicai előadó, aki Bob Marley után huzamosabb ideje tudja a slágerlisták élén tartani magát.

Roots

Roots-nak, azaz "gyökereknek" hívják a kifejezetten rasztafári reggae zenét. Ez a spirituális fajtája a zenének, aminek szövege gyakran dicsőíti Jah-t (Istent). A szövegben gyakran szerepel a "Rastafári" felkiáltás vagyis "Prince Tafari", ami Haile Selassie etióp uralkodó eredeti neve. A rasztafári vallásban ő szimbolizálja a megtestesült istent.
Visszatérő témák a szövegekben a szegénység, és a tiltakozás a kormány elnyomása ellen. A roots reggae fénykorát a kései 1970-es években élte, olyan előadókkal, mint Bob Marley, Johnny Clarke, Horace Andy, Barrington Levy, és Lincoln Thompson, és olyan producerek segítségével, mint Lee "Scratch" Perry, King Tubby, és Coxsone Dodd. A producerek kísérletezőkedvének gyakran határt szabtak a technikai korlátok, de így született meg a dub zene. Egyes zenetörténészek szerint a dub zene szerepet játszott az elektronikus zene fejlődésében.
A roots reggae fontos szerepet játszott Jamaica kultúrájában, és amíg a reggae többi változatát felváltották a népszerűbb irányzatok, addig a roots reggae elfoglalt helye nem változott, és kicsi, de egyre növekvő hallgatóságra talált világszerte.

Társadalmi témák

A reggae egyik fő témája a társadalom szabadsága. Mind politikai, mind vallási szempontból.


Politikai ébredés

A zene megkísérli a hallgatóság figyelmét felhívni a politikai öntudatra.
The American dream
Is not what it seem.
Why do you slumber? (Jimmy Cliff, "American Dream" 1983)
Az amerikai álom
Nem az aminek látszik
Miért alszol?

Alternatívák az ortodox vallási dogmára

Most people think
Great God will come from the sky
Take away everything
And make everybody feel high
But if you know what life is worth
You would look for yours on earth
And now-a you seen the light
You stand up for your right. (Bob Marley, Peter Tosh, "Get Up, Stand Up")

A legtöbb ember azt gondolja

Az isten az égből fog jönni / Isten majd eljön az égből
Tégy félre mindent, hogy másokat boldoggá tégy / Mindent felemel és mindenkit édes kábulatba ejt
De ha tudod, mit ér az élet / De ha tudnád, mit ér az élet
A tieidet keresed a földön / A földön a tieidről gondoskodnál
És most látod a fényt / És most, hogy látod a fényt
Felállsz, kiállsz a jogaidért / Kiállsz a jogotokért
Sok dolog elnyomása, különösen a marijuana (ganja) tiltása az, ami fontos kelléke a rasztafári vallásnak. Ez is egy visszatérő téma a zenében.

Viták

A gyakori utalások a marijuanára sok vita forrását képzik, csakúgy mint a nőgyűlöletről és a homoszexualitásról szóló szövegek.

Cannabis

A cannabis használatának bemutatása dalszövegekben és az albumborítókon összekapcsolódott a reggae-vel a '70-es évek óta. Bob Marley híres Catch a Fire albumborítója, ami egy hatalmas marihuánás cigarettát szívva ábrázolja, nagyon vitatott téma volt abban az időben. Peter Tosh is gyakran jelent meg marihuánás cigarettával a kezében, és dalaiban is gyakran megjelent a cannabis (például a Legalize It (Legalizáld) című számában).