A mániákus rovatunkat folytatva, most egy újabb állattal állok elő és próbállak meggyőzni titeket, hogy igenis az a legmenőbb. Szokásomhoz híven, semmi unalmas, ismert állatot nem fogtok látni. Nem bizony, a mai bejegyzésem célja pedig az lesz, hogy felsoroljam azt az öt okot, ami bizonyítja: a galambok a királyok! Szóval vigyázzatok, jönnek ők ;)

Ha azt mondjuk, galamb, mindenkinek ez jut eszébe róla valószínűleg. A járás. Ki tudná elfelejteni azt a durván karakteres fejrángást, ami a sétájukat kíséri? Ne bántsátok őket, csak próbálják előrébb hajtani magukat a lendülettel. Emellett az a csodálatos nyak sok dologra jó még, például változatosabban hajtogatható-csavarható, mint egy macska nyaka. Emellett a tollaik, szárnyaik is érdekesen állíthatók, álló helyzetben is. Érdemes megfigyelni őket jól, néha abszurd pózokban tollászkodnak.

Na igen, az emberek azt gondolnák, hogy a galambok, madarak létére túl óvatosak és egy pillanat alatt elröppennek. Azonban ez csak a látszat, a szárnyas állatkák valójában sokkal kevésbé törődnek a külvilággal, mint mutatják. Bár ha így tudnám hajlítani a nyakam és bármikor elrepülhetnék, talán én se törődnék semmivel. Ennek ellenére nem vagyok benne biztos, hogy okos döntés, de annál menőbb! Forognak körbe-körbe? Egy macska próbálja elkapni őket? Kit érdekel? Szeretnek veszélyesen élni!

Mindannyiunknak ismerős lehet, amikor a város sokaságában egy szürke árny repül az emberek tömegében. Szinte csak meglátjuk őket a perifériás látóterünkből, a következő pillanatban pedig már a szánkból/kezünkből kikapott szendviccsel reppen tova és talán soha többé nem találkozunk vele. Bizony, ha a földön nem találnak semmi ennivalót, hajlamosak az emberektől kérni, kunyerálni. A talajon azonban megkóstolnak mindent, tényleg mindent. Aprópénz? Fémdarab? Papír? Műanyag? Jöhet! De a kenyér a kedvenc csemegéjük.