Sziasztok Drágáim!

Képzeljétek! Aki még nem hallotta, az most kapaszkodjon meg, mert meglepim van, csudi klassz hírt hoztam! A napokban hivatalosan is érkezett egy Tündér köreinkbe és teljes jogú Navinessé avathattuk. ^^ Sikerült pár szóra megállítanom őt a klubhelyiségben, éppen rajzolt, én buta meg megzavartam, innen is sajnálom Flórácska! Beszélgettünk, mesélt nekem magáról. Ismerjétek meg ti is! Sőt! Most lehetőségetek nyílik arra is, hogy bármit kérdezzetek tőle, elintéztük neki, hogy egy bagoly minden levélkéjét eljuttassa hozzá, így bátran keressétek levélben, ha hiányérzetetek van vagy valami mókába szeretnétek őt bevonni.

Szia! Én Emmus vagyok. Megkérhetlek, hogy mesélj nekem, mondd el a legfontosabbakat magadról, na meg miért is a mi szép és cuki házacskánkban vagy?

A nevem Tulipánvölgyi Flóra és a Navine tündére vagyok. A Váli – völgyből (Fejér megye, Magyarország) érkeztem ide. Most lettem 8 éves.

Hogy kerültem a házhoz? Ezt elmesélem most neked. Azt álmodtam, hogy erdei majálist tartunk és anyu meg a tesóim mind ott vannak velem, majd hirtelen valami miatt kirázott a hideg, sötét lett minden, ezután kinyitottam a szememet és szomorú tekintettel bámultam az esős, búskomor éjszakába. Felhúztam a lábaimat az egyik ágon ülve és ráborulva pityeregni kezdtem. Hiányoznak a testvéreim, a barátaim, félek, fázok és egyedül vagyok. Gondolataim közepette ágak ropogására és a bokrok suhogására lettem figyelmes, mintha közeledne valami vagy valaki. Nagyon megijedtem. Próbáltam elbujdosni, de látszott, hogy mind hiába, pontosan felém tart. Fogalmam sem volt róla mit akarhat, tud-e rólam vagy csak valami nasit keres, annak is kevés lennék, legalábbis próbálom magammal elhitetni, úgy kevésbé félelmetes. Mert azért mégis csak egy picike kislány vagyok, védtelen, talán ha... Á, nem is tudom igazából, mit kéne csinálni. Csődöt mondott a gondolkodásom. Közben, ahogy körvonalazódni kezdett előttem egy lány picit megnyugodtam. Talán nem fog bántani, bár éppen sírdogál, vajon mi baja lehet? Kíváncsian néztem rá és kezdtem el fürkészni az arcát, hátha árulkodó. Lehet, hogy észre sem vesz. Gondolom, de ez nem így történik, mert egyszer csak szemtől szemben kerülünk. Az első ijedtségtől lefordulok a fáról, majd mielőtt még lehuppantam volna a fenekemre, a szárnyam segítségével felreppenek. Nem kap utánam, legalább annyira ijedt és megdöbbent, mint én, de nem kiáltozik velem, meg se szólal, csak sírdogál, ahogy nem olyan régen én is. Ahogy egy könnyecske legördül az arcán, a kezére reppenek, majd egy kis tündérport szórok rá, egyrészről, van egy olyan pozitív hatása, hogy jobb kedvre derít, másrészről meg, ha meg bírnék szólalni, legalább megértené.

De én csak nem szólalok meg, az eső meg egyre jobban rákezd. Bőrig áznánk, de a kislány ezt nem hagyja. Kedvesen rám mosolyog, majd felajánlja a zsebét, és olyasmit mond, hogy biztonságos helyre visz.

Másnap megtudtam, hogy a neve Réka és a Navine ház diákja. Pár Rellonos diák ijesztette meg a találkozásunkkor, ezért volt bánatos. Rékus volt az, aki új otthont adott nekem és a Navinésekkel egy új családot is kaptam. Kedvesek, mókásak és nagyon barátságosak, akikkel eddig találkoztam. Most, hogy Réka elment én meg már nagyobb lány lettem, ideje felfedeznem a házat jobban. Eddig azért nem sikerült sok-sok embert megismerni, de itt az ideje.

Milyennek látod magad? A tulajdonságaid, a hangulatod és az érzelmeid is mind ehhez a házhoz húznak?

Csalafinta és cseles vagyok, apró részletekbe menő kis csínyeket eszelek ki és valósítok meg, sokak nagy bánatára. Csintalanságomra mintegy felerősítés a szeleburdiságom, igazi kisördög tudok lenni, amolyan időzített bomba, ami meglepetésszerűen robban fel, és olyat tesz ezzel, amivel több életet forgat fel, mint kellene. Természetemből fakad a kötekedős, veszekedős mivoltom, bár a hiúságom miatt (ugyan már, valljuk be, csini vagyok), amint kapok pár dicsérő szót, vagy csak feldobom önmagammal a környezetem, máris kezes báránnyá válok, meg akkor, ha van nálad valami szép csillogó, azokra bukok. Nem vagyok zseni, de ez köztudott. Ezt ellensúlyozó kedves egyéniségem van, mondjuk előbbiekből is levonható, hogy nem feltétlenül az a nyugodt és békés lélek jellemez, ám a kezdetekben igen is csendes megfigyelőt játszok, most még tartok kicsit az emberektől és a reakcióiktól. 

Szerintem pont ezek miatt ide tartozom, illek a házhoz, itt szeretnek engem, jó a társaság is és mindenki nagyon aranyos!

Úgy hallottam van valami különlegesség nálad, meg én is kaptam magamra az interjú előtt belőle, beavattsz a titkodba?

Jujj, igen, persze! De aranyos vagy, legközelebb szólok ám, nem szórlak csak úgy meg!

A birtokomban van az úgynevezett tündérpor, ami sokszor kihúz a csávából. Mint biztosan tudjátok, a mi nyelvünk különbözik a tiétektől, ezért nem is értetek meg, viszont, akire szórok ebből a porból, az megérti azt, amit mondok. A másik különlegessége ennek, hogy a rosszkedvet is elűzi. Csak pár porszem, és máris felvidítja a szomorú gyermekeket vagy felnőtteket, ezt szeretem benne a legjobban!

Ami még fontos, nagyon pici varázserővel rendelkezem, azt is főleg a saját óvásomra tudom felhasználni, még pálcám sincs. (Nem szeretnék egy péntek esti augurey vacsora lenni.)

Esetleg üzensz valamit az olvasó kisdiákoknak, vagy kérdeznél valamit te, amire választ vársz?

Remélem, hogy ti is annyira örültök nekem, mint én nektek és azt is, hogy sok közös élményünk lesz majd! Véda néni említett valami kirándulást és azt is mondta, ha szeretném és ti is, akkor elvisz veletek! Nagyon izgisen hangzik!

Igen! hogy tudsz te azzal a hatalmas tollal írni?

Jajj, hát ez csak számodra olyan nagy, de tessék. *Átad neki egy kicsinyített tollat* Rajzolj nekünk majd valami szépet és tedd ki a faliújságra a klubhelyiségben!

Rendben, köszönöm szééépen! Sziaaaaaa!

Én köszönöm! Szia!