"Jutok-e néha- mond- eszedbe
S nem fáj-e szíved kedvesem?"

• Vay Sándor és Eszéki Emma

24 éves Vay Sándor gróf a már ismert író és hírlapíró volt, amikor 1883-ban a tiszaeszlári vérpadper nyíregyházi tárgyalásáról tudósított. Egy este színházban járt, ahol a helyi társulat ünnepelt és ismert színésznője, a 30 év körüli szép Eszéki Emma lépett fel. Az elszegényedett fiatal grófnak annyira megtetszett a törvényszéki bíró lányából lett színésznő, hogy attól az estétől fogva minden előadásra elment, napközben pedig szenvedélyesen udvarolt.

Vay Sándor alacsony volt, bajusztalan és nem különösebben jóképű, viszont jó tulajdonságai közé sorolható az úriembersége. Udvarlása olyan sikeres volt, hogy egy előadás után, úgy ahogy a regényekben meg van írva, meg is szöktette Emmát.
Akár egy Krúdy novella is lehetne eddig, ám főszereplőnk nem éppen a klasszikus Szinbád alkat. Ugyanis nőnek született, a keresztségben a Sarolta nevet kapta. Apja talán észrevette, hogy más, mint a többi lány, így a kezdetektől fiúnak nevelte. Fiúruhában nevelte, egy volt 48-as honvédtiszt vívni és lovagolni tanította. Később a szabad fiúéveknek vége szakadt: egy drezdai leánynevelő intézetbe került a grófkisasszony. Azonban sokáig nem volt maradása, mert megszöktette az egyik társnőjét, a kétségbe esett nevelők a vonatok kapták el őket. Kirúgást vont maga után a szöktetés, családja közben elszegényedett, így munkába kellett állnia.
Írni kezdett, először Vay Sarolta néven verseket és novellákat publikált, majd a megélhetés miatt áll újságírónak, immár Sándorként. A kor legnagyobb lapjai közölték írásait. Így került Nyíregyházára, ahol jött a lányszöktetés.
Állítólag álpap adta őket össze, a házasságról még papír is készült. Pestre költöztek, Emma férje kedvéért abbahagyta a színészkedést. A szokatlan házasság 6 év után felbomlott, bár Emma élete végéig Vay grófnénak tekintette magát. A válás oka, hogy Sándor a Wörthi tónál vadászott és megismerkedett Engelhardt Mária 26 éves tanítónővel 1887-ben. Levelezésbe, majd szerelmi viszonyba kezdtek. A "gróf úr" közeledését a gazdag szülők sem ellenezték, 1889-ben egybekeltek. Ekkor már Sándor közkedvelt író volt. Nemcsak prózája említésre méltó, hanem versei is.
A házasságnak, románcnak Sándor eladósodása vetett véget. Üzleti ügyletéhez apósától kért pénzt, ám nem tudta megadni. Erre apósa feljelentést tett, hogy veje egy nő. Sándort letartoztatták. Az esetből óriási botrány lett magyar és nemzetközi szinten. A botrány elől családja egy osztrák szanatóriumba vitette.
Klinikáról kikerülve írásnak szentelte életét. 1918-ban tüdőgyulladásban halt meg Svájcban. Életében 10 kötetben adták ki műveit, majd elfeledték. Ma a genderkritikusok veszik elő, de csak egyedülálló életét, nem műveit. Pedig érdemes lenne: igazi, régi vágású gavallér volt, andalítóan finom prózával.