Ismét itt vagyok, most sem üres kézzel jöttem. A napokban sokat forgattam a pennát a kezemben, mire megszületett bennem az elképzelés, mit is szeretnék elkövetni. félreértés ne essék, természetesen senkinek nem esik bántódása fizikailag, és igyekszem lelkileg is tehermentesíteni őket, azonban a kíváncsiság mindig győz. Egy ideje már kifigyeltem, hogy két háztársunk, Cornelia, a kutyás lány és Matthew, a prefektus sokat járnak össze a legkülönfélébb helyszínekre. Mindig van a lánynál egy halom papír, a fiú arcán pedig kétségbeesés. Ideje volt utána járni, na meg minden egyébnek is, amit eddig nem mertünk megkérdezni tőlük!
Elkaptam hát őket, és kicsit sem pofátlan módon robbantam be a kéjlakba közéjük, hogy feltegyem kérdéseim. Közben jól megszeretgettem a velünk kódorgó huskyt.

Szerintetek hova tűnnek a zokniink párjai?

Matthew: Ő… el…?
Cornelia: Egy alternatív univerzumba. Tuti valakinek ez a fele hiányzik, ami nálunk megmaradt.

De nem akarok ám személyeskedni, meséljetek inkább arról, milyen a Hugraház, és ehhez képest a Navine. Hasonlít? Miben? Ha nem, jobb vagy rosszabb? Mik a tapasztalataitok, már második évet koptatjátok itt.

Matthew: Szerintem hasonlít. Szerettem ott, de jó itt is, megszoktam.
Cornelia: Nagyon más abban, ahogy a megszokásból kiindulnánk. Nem a színekre, a berendezésre vagy a hangulatra gondolok, inkább a környezetre és az emberekre. A színek és a sugallat persze hasonlít. Meg lehet szeretni egyiket a másik után is. De azért az elején honvágyam volt, most már megszoktam én is itt is.

Cornelia, te jó tanuló vagy, gyakran segítesz a háztársaknak, azonban a nyelvvel akadnak gondjaid. Ki segít? Hogy küszöbölöd ki? Eddig mennyire megy a beilleszkedés?

Cornelia: *Nevetgélve legyint.* Ugyan, bár tény, szoktam korrepetálni, de ez leszűkül két-három emberre, leginkább olyanokra, akiket már régebbről is ismerek. Ez Matty és Kornél. Ha már itt tartunk, utóbbi fiú nagyon rendes, sok szót tanítgat nekem magyarul, bár elég gyenge vagyok még belőle - meg az is maradok szerintem -, viszont jól megértetem magam, az angol szerencsére világnyelv. Beilleszkedés...hmm. azt hiszem, mióta itt is kviddicsezem gyorsabban, mint reméltem.

Matt, neked azon túl, hogy új fiú voltál, biztos nehéz lehetett ilyen nagy-nagy...maciként elvegyülni. Hogy megy az ismerkedés? Szereztél ismeretségeket, barátokat? Mennyire érzed itt jól magad?

Matthew: Hát… megvagyok. Szerintem van aki fél tőlem, de nem bántok.



Elég régóta vagytok barátok, legalábbis ezt sutyorogják. Ti hogy vélekedtek erről? Milyen viszonyban álltok? Mit is keresünk a Kéjlakban? És a 10 millió galleonos kérdés: jártatok valaha?

Matthew: *zavartan hebegni kezd az utolsó kérdésre, arcát elfutja a pír, és csak valamit motyog amiben a „mi” és a „nem” szavak biztosan elhangzottak*
Cornelia: *Megfogja Matty kezét, aztán inkább magához veszi a szót. Nyugalom.* Rég ismerjük egymást, szerintem nagyon jó barátok vagyunk, Matt nagyon rendes és cuki. Ezt a helyet ritkán használják a diákok hétköznap, ha meg zárva van, nem háborgatják így ideális elvonulni tanulni úgy, hogy más ne zavarjon meg! Ezt... nem, mi, nem, dehogy, ugyan, mármint, nem... Barátok vagyunk, nagyon jó barátok.

Cornelia, annak is tudatában vagyok, meg még páran, hogy úgy tűnik, jelenleg boldog, vagy legalábbis ép kapcsolatban vagy. Ki a szerencsés? Miért pont ő? És ha már így Jeremyről beszélünk... *Luca a poéngyilkos.* Én is egész jól ismerem, tudom milyen, hogy sikerült egy hullámhosszra kerülni?

Cornelia: Találkozgatunk, ismerkedünk...olyasmi, igen, őőő, valahogy úgy. Nem tudom miért, vagy hogyan. Csak ezt hozta a sors. *elmosolyodva emelgeti meg vállait* Lucaaaa. Na. Mikor nem fitogtatja milyen menő és veszélyes szerintem rendes.

Cornelia, ha tehetnéd, mivel mint elárultad nekem, hogy csereéven vagy, maradnál még velünk? Miért igen/nem? Mit szeretnél tenni a közeljövőben, hiszen végzős vagy?

Cornelia: *Megkönnyezi a kérdést kicsit, aztán percek múlva felel csak.* Jó lenne, nem volt túl hosszú idő, de nem gondoltam volna az elején, hogy ennyire maradni szeretnék majd. Az biztos, hogy gyógyítással szeretnék tovább foglalkozni, főleg lényekre specializálódva. Ezt jó régen tervezem.



Mindketten sikeresen vettétek az előző évet. Mi a titkotok? Varázsszer, külön módszer, csípnek a tanárok, esetleg jártok különórára? Adjatok tippeket!

Matthew: Titok? Cory. *hálás pillantásokat vet a lányra*
Cornelia: De édi vagy, Matt! *Még egy puszit is nyom a fiú arcára* Csak a szokásos követelményekhez mérten készültem, bár olykor lusta vagyok, szerencsére gyorsan megy a tanulás.

Matthew, mi az, amit elárulnál nekünk, de eddig még senkinek nem tetted? Nem kell nagy titokra gondolni, de azért ha nem szereted a csokit, azt ne áruld el, sokan felháborodnának! Illetve, ha már titkok, a te magánéletedről keveset tudunk. Van kiszemelted?

Matthew: Én, én, én… nem tudom… nem szeretem az állatokat. Félek tőlük. *zavart pislogások* Ni… nincs ilyenem. *ismét fülig pirul*

Matthew, áruld el nekünk, hogy mit gondolsz, prefektusként könnyebb vagy nehezebb ismerkedni? Elkapsz pár csínytevő lányt éjszaka, elbeszélgetsz velük, vagy inkább elengeded őket egy újabb találkozó reményében?

Matthew: Én… Csakmegbüntetemakitkellésmegyektovább.




Végül csak két kérdés maradt a tarsolyomban. Mikor szólok Cory, tessék befogni a füled, aztán neked is Matt! Nem ér csalni, őszinte véleményeket várok!
Szóval nagyfiú, Cory ne hallgatózz. Mit gondolsz a melletted ülő leányzóról. Mit kedvelsz benne, vagy éppen mit nem? Szerinted változott valamit, mióta ide jártok? Ha igen, miért és miben vajon?

Matthew: Nem tudom… Kedves, segítőkész és az első perctől kezdve jó hozzám. Ő volt itt a legelső ismerősöm, még jobb barátok lettünk.

És most a kedvenc hajtóm, Matty ne hallgatózz. Mit gondolsz a melletted ülő fiúról. Mit kedvelsz benne, vagy éppen mit nem? Szerinted változott valamit, mióta ide jártok? Ha igen, miért és miben vajon?

Cornelia: Ühm. *terelés kezdete* Ez nehéz kérdés, mármint nem az, hogy mit gondolok, hanem a változások. Mindenki változik, én is változtam, sokat vagyunk együtt, annyira nem tűnik fel az apró változás. Lehet nőtt pár centit. *Felnevet.* Szeretem őt, megbízható, nagyon jó barát, segítőkész és a maga módján tanulékony is. Meghallgatja az embert... *Még sorol pár dolgot aztán észreveszi magát és abbahagyja, majd kínos csend után inkább elköszön.*