Az első Deák Bill szólólemezt egy Hobo Blues Band lemeznek is tekinthetnénk, hiszen az akkori H.B.B. felállás készítette. Az albumon ma már olyan örökzöld szerzemények hallhatóak, mint a „Felszarvazottak balladája”, vagy a címadó szerzemény, amelyeket mind a mai napig játszanak a koncerteken.Nagy figyelmet kell fordítani, a „Középeurópai Hobo Blues III.” csodálatos szövegvilágára, és a „Mindenem a tévé” c. szerzeményre, melynek napjainkig aktualitással rendelkezik a szövege.Földes László (Hobo) két dalban is közreműködik a lemezen, az egyik a már említett „Felszarvazottak balladája”, a másik pedig az album zárószerzeménye az „Ez a helyzet”, amiben elhangzik egy szállóige, amely akkoriban jellemezte a Hobo Blues Band együttest.A klasszikus rock és blues dalok közül, egyedül a „Ne szeress engem!” című darab lóg ki, amit a lemez művészeti vezetője Presser Gábor írt. A Presser - Dusán szerzemény erőteljes billentyűs befolyást mutat. Érdekességképpen megemlítendő, hogy a dalban vendégeskedik, a Ki Mit Tud? győztes jazz énekesnő Falusi Mariann is. Összességében elmondható, hogy a Rossz vér c. album, mind a zene, mind a szövegek tekintetében, egy tökéletes lemez, amely a szocializmusban élő „kisember” bús siralmait örökíti meg.

Az album címét az akkoriban népszerű "izmusok" spanyolos elferdítése adta: mobilizmus helyett mobilizmo. A lemezborító rendkívül egyszerű: ezüst alapon fekete kör, benne a zenekar logója, a hátlapon pedig az együttes akkori felállása látható egy fényképen. Az első dal, "A főnix éjszakája" egy régi legendáról szól, melyet a világon számtalan nép ismer: az önmagát elemésztő majd újjászülető főnixmadárról. Ugyanakkor a dalszöveg allegória az atombombára és a háborús pusztításra is. A "Billy, a kölyök" (eredeti címén "Lőj rám") a Butch Cassidy és a Sundance kölyök alapján készített szám, amely két együtt indult barátról szól, akik aztán ellenségekké lettek, s a seriff végül egyszerűen orvul hátbalőtte egykori társát; szövege pedig áthallást tartalmaz Bencsik Sándor és Cserháti István távozására. A következő szám, a "Szerettél már, szamuráj?" szintén egy film alapján készült: Kuroszava Akira "A vihar kapujában" című műve volt az alap, amelyben egy gyilkosság megtörténtét mutatják be különböző nézőpontokból. A "Varjúdal" egy furcsa, elsőre logikátlannak hangzó dalszövegű szerzemény, melynek soraiból azonban külön-külön kihallható, hogy mire is próbál meg vele célozni. Az "Örökmozgó" az egyik legelső P.Mobil-szám, a zenekar bemutatására szolgál koncerteken. A "Mobilizmo" egy szövegileg egyszerű szerzemény, melyben az ember egész életét elkísérő dolgokról van szó. A "Rock'n Roll" témája az idő múlása, egyszerű sorokkal, és a rock and roll dicsőítéséről. Az "Átlagember" Sárvári Vilmos rendkívül egyszerű témájára épít, melyben Schuster Lóránt egy 1981-es statisztikai évkönyvből olvas fel részleteket. Az "Asszonyt akarok" az első darabja azoknak a Mobil-számoknak, amelyek a nőkről szólnak - koncerteken előadás közben kezdetben Schuster Lóránt nőnek öltözve lépett fel, majd később két hatalmas felfújható női mellet dobáltak be a közönség közé, hogy játsszanak vele. Az "Oh Yeah" a teremtés mítoszának rock-verziója, melynek szövege sem az MSZMP körei, sem a katolikus egyház hívei körében nem talált osztatlan lelkesedésre. A záró szerzemény, az "Alkohol Blues" tulajdonképpen egy paródia, melynek szövegét egy falfirka ihlette.

Úgy fest, a Pokolgépet nem törte meg sem a hosszú csend, sem a sok tagcsere. Kukovecz Gábor kiváló érzékkel vadássza a fiatal dobosokat, hiszen a jól teljesítő Veress Marci után sikerült egy újabb titánt a szerkó mögé ültetni Kleineisel Márk személyében, akinek a lendületes játékát élőben is öröm nézni. De az új lemez főszereplője Kuko mellett egyértelműen Tóth Attila, aki végre stúdióban is bizonyított. Az énekes pozíción szinte Joe távozása óta megy a vita, és elkerülhetetlen, hogy emiatt a ’Metálbomba’ is megosztó lemez legyen. De egy biztos: Atánál alkalmasabb frontembert keresve sem találhattak volna, aki amellett, hogy nagy alázattal és odaadással viszonyul a Pokolgép életműhöz, már sokadik éve adja elő a régi és az új dalokat is vérprofi módon. Hasonló a helyzet, mint amikor Ian Gillan érkezett a Sabbathba, aki Dio agresszív és karcos performanszai után konszolidáltabb hangszínt hozott. Ata is egy új érát nyitott, nemcsak az említett új hangszín miatt, de elképesztő hangterjedelme révén is, amivel nemcsak az új daloknak, hanem jó pár klasszikusnak is új dimenzióit nyitotta meg. Erre pedig érezhetően építettek a lemezen, elég megfülelni a Véssétek felben, a Metálbombában, vagy az Álarc lehullban eleresztett sikolyokat. Viszont Attila a dalszerzésből is kivette a részét, az Emlékszem című ballada túlzás nélkül gyöngyszem az új albumon, és simán beillik a sorba a Hős lettél, a Tedd a kezed, és Az elesettekért mellé.
Hiányérzet a szövegek terén viszont érik az embert. Leginkább az lepett meg, hogy míg néhány dalban esetlenek, vagy true metalos módon szájbarágósak (pl. az Acélkeményben), addig akad azért egy-két, szinte már költői szöveg is, és itt most nem csak Ady Endre szerződtetésére kell gondolni. A lemez másik balladájáért, a Ne köss belém!-ért hatalmas respect jár a zenekarnak, így kell intelligens módon nemzeti érzelmű dalt írni! Bár főleg a szövege megragadó, a Ne köss belém! egy bluesosabb vonulatot is nyit a korong közepén, ami a Szabadon és még szabadabban riffjében enyhe stoneres beütéssel megy tovább. De ha belefülelünk a Szeretném, ha szeretnénekbe, vagy a második tételbe, jó kis dokkenes fingerpickingeket is hallhatunk. Aztán visszatér a 2000-es évektől jellemző középtempós, menetelős döngölés is, ami inkább az album második felén dominál. Az első tételekben meg amit kapunk, na az power metal kérem szépen! Az Álarc lehull riffje hasonlóan indul, mint a Ha újra jön az ár, aztán indul a reszelés, jönnek a visítások, no meg Kukovecz Gábor painkilleres szólói.
Egyedül a Szemtől szembe lóg ki talán egy kicsit a sebesebb dalok közül, középtempója révén. Hallgatva a számot, a The Unforgiving Blade ugrott be a HammerFalltól, nemcsak a riff, hanem Ata énekstílusa miatt is. Így újrafülelve a lemezt, egyértelműen van egy kis hammerfallos beütése. Végül pedig néhány hangeffektet is elszórtak a számok között, mint például a Metálbomba robbanása, vagy a boxmeccs zaja, de az én szívemet leginkább még a régi Jelben, a Pepe játékára emlékeztető hanghatások dobbantották meg Az Álarc lehullban. Összességében tetszetős album lett a ’Metálbomba’, mondjuk a nyolc év alatt azért a tíz dalnál több is felkerülhetett volna a lemezre, no, de majd valamelyik év tavaszán. Arra már nem kell újabb nyolc évet várnunk, az biztos.
Nagyon régóta vártuk, és most végre berobbant! Továbbra is igaz maradt az alaptézis, miszerint minden Pokolgép-lemez minőségi. Főszerzőként Kukovecz Gábor újra egy ütős dalcsokrot szerelt össze, amiben benne van az ’Adj új erőt’ brutális power metalja és a 2000-es évek döngölős menetelése is. Tóth Attila pedig egyszerűen fantasztikus, ráadásul már nemcsak énekesként, hanem dalszerzőként is!