2007. március 27. 18:14 - írta Adamius
Nagymultú boszorkány volt drága nagymamám,
Jócskán elbújhatott nagyapapám mellette.
A két szív mégis egymásra talált.
Haladás, hogy dédanyám engedte
/Jin Gin Hon-Kong/
Éjfél volt t'án, mikor kint sétáltam,
Telihold fényében egyes egyedül elmerengtem.
Lámpa fénye világított, fáztam.
Téli éjszakában kipirult arcom nem feledem.
Romokat látni, nem vitás,
Háború folyt itt, szomorkás...
Jaj, villám hasít végig az égen,
Rémület jő sok ember szívében.
Látod? Már az ég is lilás,
Kicsit sem vagyok most hálás.
Az a sok nép küzd a rémes végtelenségben...
/Réti Boglárka/
Varangydudva, kígyóméreg,
békaháj, és tölgyfakéreg...
Üstömben bűzös kotyvalék fortyog,
Készül Potternek a méreg.
Legyünk boldogok, azt kívántad.
Ígérted: fő erényed a becsület.
De bennem tisztelet már nincs irántad.
Rég megszűnt köztünk a szeretet...
/Kiara Delarmi/
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése