2007. december 1. 18:37 - írta Niki
A pályazat egyszerű volt, csupán csak a Navine történetét kellett leírni, úgy ahogy mi elképzeljük. És megszületett a végeredmény is.
Első helyezet Jin műve:
Navine és az Ifjú története
Egy legenda a sok közül, melyeket Eszes Emerik gyűjtött össze a múlt században.
Az erdő sötét, óriás,s az ifjú benne
Fut, rohan ,menekül lélekvesztve.
Üldözői kéhezett, ordas farkasok,
S az ifjú lába alól a talaj kifutott.
Érezte menten vége.
A haját meglebbentette a halál szele.
Ám ekkor, mint valami égi csoda,
Egy pompás unikornis vágtatott oda.
Fénysugár a sötétségben,
Óvó erő a gaz vadak ellen.
Kecses tartása,tiszta tekintete,
Elűzte a vadakat onnan messzire.
Hátára vette az ifjú vándort,
S vele azon nyomban elvágtatott.
Harmadnapra, az ifjú
Gyönyörű tisztáson ébredt, a szél fújt.
Egyedül volt, sehol egy lélek,
Arcára sütött a napnak fénye.
Meg akarta keresni a csodalényt,
De nem tudta hol lelhetné.
Hat napig, s hat éjjelig, nyugtalan,
Szüntelenül az erdőt kutatta.
Hetedik napra virradva,
Újabb tisztásra vezette útja.
Ott talált rá négy hajadon lányra,
Kik táncukat lejtették zavartalan.
Mind a négyen gyönyörűek voltak,
Az ifjú bele is feledkezett az unikornisba.
Ám éjjel jött csak igazán a csoda,
Mikor mind a négyen állattá változtak.
Nagyon elámult az ifjú,
S reggel odament hozzájuk.
Azok elmeséltk rögvest,
Hogy egy boszorkány miként átkozta el őket.
Eridon, a bátor vörös,
Éjjel főnixmadárként röpködött.
Levita az okos s eszes
Szfinxként élt, ha leszállt az este.
Sárkánnyá változott Rellon,
Ki ravaszságból jeles volt.
S, aki az ifjút elbájolta, Navine,
A csodás, szerény unikornis lett.
Az ifjú rengeteget tanakodott,
Hogy miként törhetné meg az átkot.
Számtalan varázslatot kipróbált,
Nem is egy ráolvasást.
Ám egyik sem fogott, használt,
A lányok mindig átváltoztak állattá.
Végül, sok-sok év után
Egy szeremes csók törte meg a varázst.
Így Navine s az ifjú szerelmének hála,
A négy lány boszorkány lett újra.
Midőn már annyi tapasztalatot szereztek,
Hát tanításra adták a fejüket.
Az ifjúval összefogva alapítottak egy iskolát,
A Bagolykő Mágustanodát.
Aztán jött az enyém:
Navine történelme
Történetünk egy erdőben veszi kezdetét, ahol gyermek sírás hallatszik. Nem, semmilyen Dzsungel könyve, vagy bármi ilyesmi dolog nincs a háttérben. Hanem egy vágtatás is hallatszik még mellette, vagyis paták zaja veri még fel az erdő békéjét. Minden egyes kis állat, vagy épp nagyobb a zaj forrását keresi. Mi is térjünk hát oda, hogy miért is van ez a nagy zaj. Egy anya vágtat egy csodálatos egyszarvún és ölében ott a síró, bömbölő gyermek. A nő arca falfehér, kiütődik rajta a félelem, a menekülés vágy. Már-már süvít azzal a szegény állattal, oly gyorsra vette a tempót. Ugyan egy árva lélek nem jön utána… bár ki tudja, lehet hogy nem látjuk. Tehát vágtat és vágtat, minden egyes kíváncsi erdő lakót félre lökve… S még mielőtt meg tudnánk, hogy mi is fog történni, térjünk vissza oda, hogy miért is menekül ez az asszony…
Az 1600-as évek környékén járunk, a világ sorsa nem épp a legfényesebb, de nem mondhatjuk, hogy sötét. Inkább olyan átmeneti kor. Természetesen nézhetjük több szempontból is az eseményeket. Mugli szemmel, ami minket nem igazán érdekel most, és varázstudó szemmel is. Mi a legutóbbival szemléljük. Semmi érdekes nem történik ma sem. Mindenki éli megszokott kis életét. Igaz nem igazán bíznak az emberek egymásban, de legalább békében élnek. Azonban valahol egy nagyobbacska országban, valahol Európa közepénél, a Zempléni hegyek környékén bújik meg egy kis város, amely a Sátoraljaújhely nevet kapta. Itt az emberek elég jó viszonyban vannak egymással. Csak egy-két mugli található ott, de azok is mind tudnak a mágiáról, így abban a kis településben nem titkolják el egymás elől a mágiát. Sőt, a szomszédok néha át-átmennek kérni a másiktól egy-két hozzávalót a bájitalukba. Soha, senki nem gondolta volna, hogy egyszer lelepleződhetne, pedig megtörtént, ezen a napon. Az egyik híres család, a Navine volt, akiket külön dicsfény övezett. Nem hiába, ugyanis a család már évszázadok óta létezett, és roppantul értettek a mágiához, ami ugye nem is csoda. Na már most ezen a napon furcsa emberek érkeztek a településbe. Mindegyikőjük komor volt, és többségükben feketét viseltek. Úgy 20-an lehettek. Egy cseppet feltűnt a lakóknak, ugyanis nem igazán szoktak idegenek ide betévedni, ezért óvatosabban kellett viselkedniük. Azonban a kis csoport vezére, vezetője az egyik védtelen, tudatlan lakost kérdezte meg a most született babákról. Az, mivel mindenkivel segítőkész szokott lenni, ezért készségesen elmondta az idegennek, hogy kik születtek most. Három ilyen baba volt, de mikor meghallotta az ismeretlen személy a Navine nevet szíve nagyot dobbant, arcizmai megfeszültek, és rögtön a hol létük felől kérdezte a település lakóját. Persze hogy megmondta ezt is neki, így a sötét ruhás férfiak azon nyomban vágtattak fekete lovaikkal a Navinék hazához. Ott is kedvesen fogadták őket a szolgák, de mindet félre lökték, és azon nyomban indult a csecsemő hang irányába. Azonban mintha készültek volna erre a támadásra, mert az anya máris az ablakon mászott kifelé, így mikor a fekete ruhások beértek a szobába már csak a nő lába látszott. Aki azon nyomban az udvaron termett, és elkezdett futni. Persze az idegeneknek sem tartott sokáig, hogy utána ne fussanak. Már-már utolérték, amikor egy gyönyörű szép unikornis jelent meg előttük, így az anya rátudott pattanni, és rohamos vágtába kezdett. Ugyan látta, amikor a fekte ruhások üldözni kezdték, de ahol most történetünk tart, ott ugyebár nem látni őket…
Hogy mit kerestek ezek az idegen, komor, fekete ruhás férfiak itt a településen csupán a Navinék tudhatják, de bizony bizony valószínűleg ők ezt már nem fogják tudni nekünk megmondani. Hogy miért nem? Majd nem sokára kiderül…
Tehát a történetünk most ott tart, hogy az anyát és gyermekét valakik üldözik. Egy sík mezőre érnek, ahol aztán egy újabb település látható a közelben, ezért az asszony rögvest arra veszi az irányt. Az üldözői pedig újra láthatóak. Igen, vagy 10 sötét ruhás alak követi, és bár nem olyan gyorsak mint a nő, de akkor se tudja még lehagyni őket. Tudja, hogy most egyetlen dolog a lényeg, még pedig a gyermeke biztonsága, akit majd az egyik falubelinek odaad, és ő menekül tovább, ami el nem kapják. És így is lett. Ahogy bevágtatott a faluba egy vékony, fiatal nőt vett észre, aki felé rögtön odavágtatott, és a kezeibe nyomta a gyermeket, majd csak annyit mondott, hogy „Bújj el!” és máris vágtatott kifelé a faluból. A fiatal nő így is tett, és ugyan ő még látta a sötét ruhás idegeneket, de azok szerencsére nem vették észre őt… Végül aztán a Navine sarjának sikerült támadóit lehagynia, és visszatért a faluba gyermekért, de a fiatal nőt már sehol sem találta, ezért több napon után gyermekétől megfosztva tért vissza saját otthonába…
Most viszont térjünk is rá a gyermekre, aki a Navine Nárcisz nevet kapta. Ugyan a gyermek édesanyja nem tudta, de egy varázstudónak adta oda gyermekét, aki így szintén tudta tanulni a mágiát. Sok vele egyforma gyerekkel együtt tette, és némileg iskola jelleget öltött a dolog. Nárcisznak érdekes módon nem lány barátai voltak, hanem fiúk. Még pedig három, név szerint Lénárd, Elek és Raul. Ők együtt nagyon sok mindent csináltak. Volt úgy, hogy bájitalokat találtak fel, vagy csak szimpla, egyszerű varázslatokat. A fiúk azért voltak ilyen tehetségesek, mert Nárcisz mindent megmutatott nekik, ami benne volt. Egy napon azonban olyan szikra gyulladt Raul fejében ,miszerint alapítsanak egy iskolát. Most ugye mondhatnám, hogy hosszú vándorlások során elérkeztek egy olyan helyre, amit alkalmasnak találtak, de nem. Hanem a faluban alapították meg, pontosabban Bogolyfalvában a Bagolykőt. Nevét onnan kapta, hogy Raul remek ötletét levélben küldte szét, amit ugye baglyok kézbesítettek, a kő pedig egyszerűen onnan, hogy egy kőbe rúgott bele, amikor eszébe jutott az ötlet. Tehát ilyen módon alapították meg a Bagolykőt.
A falu lakói összefogtak, és együttes erővel sikerült megépíteniük a kastélyt, meg persze egy kis mágiával is. Az iskolának természetesen híre ment, és erről Nárcisz anyja is értesült, így hát úgy döntött, hogy eljön, és megnézi. Mikor rálelt lányára, akkor egy süveget ajándékozott neki, amely így segített eldönteni nekik, hogy melyik gyermeket melykőjük tanítsa. Természetesen kisebb házakat is építettek, amelybe a gyerekek lakhattak, persze a kastélyon belül. A házak neveiket alapítójukról kapták. Így alakult meg egyben a Navine is, amely béke, szeret, nyugalom, és minden egyéb olyan háza, melybe mi is tartozunk.
És végül,de nem utolsó sorban Johanne-é:
Navine Története
Élt egyszer egy vöröshajú fiú, kinek a neve Borbás Tamás volt. Már kiskorában is rendkívül jól értett az állatokhoz, ami, amikor bekerült a Bagolykő Mágustanodába tovább erősödött. Már elsős korában kitűnt a Sötét Varázslatok Kivédése tehetsége. Végig, az iskolai évei alatt iskolaelső volt.
Szeretett volna világot látni, ezért az iskola elvégzése után fekapta a vándorbotját. Rengeteg kalandba keveredett, szinte csoda,hogy nem halt meg. Egyszer például egy magyar mennydörgővel szállt szembe. Ő volt az első varázsló, aki legyőzött egy ilyen erős sárkányt. És akkor még csak a tizenkilencedik évében járt. A halott állatot nagy alapossággal tanulmányozta. A pikkelyéből egy rendkívül hatásos bájitalt készített, amit még ma is rendszeresen használunk.
Történt egyszer,hogy amikor Franciaország erdeiben barangolt, látott egy dementort, amint épp egy unikorinist készül megölni. Csodálta is, hisz a demetor általában csak emberre támad. Amint megérezte Tamás közeledtét, igyekezett gyorsan befejezni az unikornist, hogy a fiatal fiú legyen a soros. Tamás sem volt rest előrántotta a pálcáját és elkergette a gonosz lényt. A szerencsétlen jószággal bemászott egy barlangba és ápolgatni kezdte. Az állatnak már eleve el volt törve a lába, azért nem tudott elfutni. Egy hónapig éltek ugyanabban a barlangban, a kis állat teljesen felépült végül. Tamás elnevezte Navinénak, teljesen összebarátkoztak. Tamás nem is gondolta volna,hogy az unikornisok ilyen barátságosak tudnak lenni egy férfival.
Amikor közösen elindultak az erdőben a hegyek felé, egyszer csak egy pixi kimarta Tamás kezéből a pálcát. Nem tudott vele semmit kezdeni, nem fogta túl erősen. Nem számított pálca tolvajra az erdő közepén. Elkezdte egy szakadék felé kergetni, amikor a tünér megtorpant és a másik irányba suhant tovább. Tamásék háta mögött állt egy Kiméra, ami egy görög szörnyeteg. A veszedelmes lény meg akarta támadni Tamásékat. Ekkor a kis unikornis előugrott és leterelte az előttük tátongó szakadékba. Sajnos a szörnyeteg elkapta és magával rántotta a mélybe. Az ifjú Tamás nem sokkal később visszajött Magyarországra és elmesélte a történtetet a Bagolykő akkori igazgatójának. Ideiglenesen felvették tanárnak, de hamar ráunt a dologra,és ismét útra kélt.
Az iskola nagyon büszke a taníványára, és persze annak hű barátjára. Hálából az Otium nevű házukat, amelyikbe Tamás is járt, elnevezték Navinénak. Innen ered a ház jelképe és eredete is.
Gratulálok a két pályázónak, ugyanis magamnak nem fogok... Szép művek lettek! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése