Ebben a hónapban duplán volt okotok rettegni, mivel ez nem csak egy szokványos hava az évnek, hiszen október 31-én volt a halogén elemek nemzetközi ünnepe. Ez egy angolszász szokás eredménye, ahol valamiért Halloweenre módosult a szó, de jó tudni, hogy mindenképp a kémia előtt tiszteleg az ünnep.
A ház tagjai úgy döntöttek, hogy beöltöznek, hogy elüldözzék a teratogén és más káros hatású izomereket a körletből.
Kezdjük rögtön a házvezető-helyettesünkkel, aki sok plusz pontot tud nekünk kiosztani! ( ), aki a világ legaranyosabb francia Frank Einsteinnek öltözött.
Lexie nem hazudtolta meg önmagát, testhezálló jelmezt választott.
Azt sajnos nem tudtam eldönteni, hogy a nyakában csak egy tökös plüssmaci ül-e, vagy pedig az Noel jelmezben.
De nem mondhatni el mindenkiről, hogy ennyire finom maskarában próbálkoztak eliminációra bírni a gonosz sztereoizomereket.
Mindjárt itt van például az amúgy annyira csendes és visszafogott Tanja Polter. Úgy gondolta, hogy ha buli van, akkor BULI VAN. Sikerült levetkőznie a gátlásait, és beöltözött pásztornak. Hajrá Tanja, szerintem az elsős hímnemű csikók nagyon értékelnék, hogy ha minden nap így fogadnád őket
De persze nem csak a fiú elsősöknek gondoltak kedvezni felelősségteljes pásztoraink, hiszen az egyetlen kan Czettner is érezte a ritmust és a partit.
Én biztosan elmenekülnék, hogy ha ezzel szembesülnék... nos... bárhol.
A testvérei azért igyekeztek visszafogni magukat, noha a hétköznapokban alapvetően ők a harsányabbak. Lehet, hogy ebből próbált kitörni szegény pára, a női elnyomásból?
Egy percig se aggódjatok, a Czettner-nővérek meggyógyítanak!
Végezetül pedig itt van az év jelmeze, aki a Halogén bál győztese lett!
Köszönömköszönöm, a virágokat a Dzsumbulyba várom! :333
Mivel beköszöntött a hideg, nyálkás idő, gondoltam összeszedek nektek néhány remek filmet, ami kikapcsolódást nyújthat egy-egy hűvös estén, vagy délutánon. Filmek személyes tapasztalat alapján kerülnek elétek, reméljük mindenki megtalálja a neki valót.
1. Csajos.Szívtörős.Bosszúállós.Nevetős.
Csajok bosszúja
Kate tipikus háziasszonyként éli az életét, csodás házzal és gondtalan élettel, Mark dolgos férj, mellesleg egy szoknyavadász. Carly igazi nő, szingliként tengeti mindennapjait, amíg nem találkozik Markkal. Ja, és említettem már Ambert? Ő is Mark barátnője. A három nő tudomást szerezve egymásról úgy döntenek, nem hagyják magunkat...
2. Folytatásos.Marvelmániás.Izgulós.Agyalós.
X-men: Az eljövendő múlt napjai
A borús jövő. A mutánsokat elfogták, aki ellenkezett megölték. Mégis, maradtak páran, akik nem adták fel a reményt, hogy mutáns és ember békében élhetnek egymás mellett, ahhoz viszont meg kell változtatniuk a múltat, hiszen valaki olyan súlyos hibát követett el 1963-ban, ami lavinaként indította el a jövőbéli eseményeket...de ha megváltozik a múlt, mi lesz a jövővel?
3. Kalózos.Igaztörténetes.Sokkoló.TomHankses.
Phillips kapitány
2009. A Maersk Alabama segélyszervezeteknek árút szállító teherhajó elindul a kalózok fenyegette Szomáliai vidéken. Hamarosan meg is érkeznek a kalózok akik feljutván a hajóra foglyul ejtik Phillips kapitányt...a Fehér ház azonban utasítást ad, hogy a kapitányt ki kell hozni.
Walter a Life magazinnál dolgozik, borzasztóan hétköznapi és unalmas élete van, nem jár sehová, nem csinál semmit, de álmodozik...állandóan. Aztán, amikor eltűnik a 23-as negatív, felkerekedik, hogy megkeresse...
Illetlenség lenne nemmel felelnem, szóval igen. Meg amúgy is. Bár be kell vallanom, kevéssé ismerem a mai sárgákat… Elég kevesen vannak olyanok, akiket még ismerek – de a hangulat azért mindig hiányzik.
Ja, amúgy tegeződünk. Felagundot nyugodtan hívhatod bácsinak, engem inkább ne.
~ Mire emlékszik vissza a legszívesebben?
Hát a fergeteges bulikra, amikkel Keating és Jim bácsi, majd Véda néni idegeit őröltük fel (utóbbiét már kevésbé: ekkor már csak néha visszajártam, meg a néni amúgy is tapasztalt partyarc, őt nem zavarta). Meg az Unikornis Fürdő is hiányzik, bár ötödévesen majdnem belefulladtam a szappanos vízbe, amikor tanulás közben elaludtam. Meg a tető is jó volt, gyakran jártunk ki napozni és kósza galambokat dobálni szikkadt kenyérkockákkal. Nem tudom, megvan –e még.
~ A bácsi kikkel lakott együtt? Jól tetszettek kijönni?
Melyik bácsi? Én a háztársaimmal. Sokszor Vittman úrfival, tudod, akinek tetovált rózsa van a mellkasán. Amúgy nem beszéltünk olyan sokat: legtöbbször csak aludni mentem be a szobába, napközben jobban preferáltam a klubhelyiséget vagy a tetőt. A könyvtárat ugyan nem, de ott is többet voltam.
~ Jó volt Navinésként kijárni az iskolát? És ha nem, miért miért igen?
Nem hiszem, hogy annyira ide illek: inkább a Rellonba vagy a Levitába. Nem vagyok se jámbor, se kifejezetten kedves, talán inkább cinikus. Lehet, valahogy összezavartam a süveget. Vagy csak rosszul emlékszem, milyen voltam tíz éve.
Otthon eleinte meg se mertem mondani, hova kerültem, de aztán mindegy volt, sőt, meg is szerettem. Különösen Keating miatt, aki még azt se bánta, ha glédában vodkásüvegek voltak az ablakpárkányon (sőt, szerintem ő is ivott belőlük).
~ Mondjon pár dolgot, Navinésekről, amit esetleg pozitívumként tudna kiemelni!
Imádnivaló mind, de tényleg. Meg valahogy ide kerülnek a legjobb fej házvezetők is. Talán az tetszik a legjobban, hogy nincs egyedi, mindenkire érvényes jellemvonásunk, nem vagyok szimplán gonoszak vagy stréberek, hanem „vegyesek”. Egyesek Rellonosok ezt balfácánságnak tartják, én inkább sokszínűségnek nevezném. Nagyon ügyesen tudunk aludni is, nem sietünk el semmit. Nem is kell.
~ Tetszik még hozzánk visszajárni néha? Titokban?
Ha ezt megmondanám, már nem lenne titok, de amúgy igen. Rendszeresen fel szoktam keresni Mucit és Védát, s egy doboz gyömbéres gyíkot szoktam adni nekik, hogy szemet hunyjanak e felett. Mert elvileg nem nagyon lehetne tanárként, de az unalmas tanári szoba helyett jobban szeretem a jó öreg klubhelyiséget. Tudod, van a klubhelyiségben egy öreg narancssárga fotel, ami egy helyen szét van szakadva, onnan ki szoktam szedegetni a tömést, és apró galacsinná formázva a tűzbe dobálom. Képtelenség megunni.
Mit tesz egy egyedülálló apa, ha lánya szobájában egy doboz óvszert talál egy random kutakodás során? Úgy dönt, környezetváltozás kell, és New York szívéből a kertvárosba költözik. Tessa Altman (Jane Levy) igazi vagány városi lány, aki úgy öltözik, ahogy jól érzi magát és azt teszi, amit szeretne, a kertvárosba való költözést pedig igazi tragédiaként éli meg. George (Jeremy Sisco) lányától eltérően ezt gondolja a megoldásnak, miközben még régi barátja társaságát és annak előnyeit is élvezheti, például a szabad bejárást a country klubba, illetve megismerkedik Dallas Royce-szal(Cheryl Hines), akinek lánya, Dalia (Carly Chaikin) nem más, mint Tessa fő riválisa az iskolában. Hogy mindez még tovább bonyolódjon természetesen, ott van még a szemközt élő tipikus külvárosi család is, a Shay família a mindenhez értő anyukával, Sheila-val (Ana Gasterey), a jólnevelt papucsférjjel, Freddel (Chris Parnell) és a két gyerekkel. Lisa Shay (Allie Grant) kicsit eltér a szülői ideáloktól, okos, de nem túl szép és rendkívül makacs, viszont hamar összebarátkozik Tessával. Ryan (Parker Young) húgával ellentétben a tökéletes Shay gyerek, nem éppen okos, viszont kiváló sportoló rengeteg baráttal, szülei büszkesége, és igazi Adónisz a maga nemében, aki természetesen hatással van Tessára is. Hogy kapcsolatuk hogyan is alakul, azt nem fogom elárulni, a sorozatból majd kiderül.
A külváros, Nyugat-Chatswin, hogy pontosak legyünk, egyáltalán nem olyan unalmas hely, mint az ember gondolná. Folyton zajlik az élet, és Tessa mindenből tanulhat valami igazán hasznos dolgot. Életre való lány egyébként, aki mindig feltalálja magát, még ha néha sikerül is elveszítenie egy kis időre a fonalat és túlságosan belevesznie az eseményekbe. Jane Levy egy karakteres lányt jelenít meg a vásznon, aki ritkán tanácstalan, sokkal inkább tudja vagy legalább tudni véli, mit is kell pontosan cselekednie. Időnként akadnak dilemmái, döntései függvényében pedig kapcsolatai néha érdekesen alakulnak, de azért még megold ő mindent. Mellette Lisa sem elhanyagolható alakja a történetnek. Okos, néha túlzottan makacs, és nem mindig a legjobb módszert választja a szülői kényszer elleni lázadásra, döntései hozzá érdekes vagy épp nevetséges helyzetekbe, érdemes követni az útját. Ryan-t se felejtsük ki. Húgával ellentétben nem szerepel minden részben, ám hamar kiderül, hogy tartogat meglepetéseket ő is, nem annyira egyszerű és átlátható, mint azt első ránézésre netán gondolnánk. Parker Young hitelesen alakítja a nem túl okos, időnként már szinte bugyuta sportolót, aki alkalmanként azonban képes igazán nagy meglepetést okozni. Az egyes szereplők tulajdonképpen valamilyen eltúlzott tulajdonsággal rendelkező típusokat képviselnek, de olyan jól vannak kialakítva, hogy felszabadítő érzés nevetni rajtuk.
Tessa életének bonyodalmaival párhuzamosan ráadásul ott van még George élete is, és felváltva nyerhetünk bepillantást az egyedülálló apuka és az általa nevelt tinédzser életébe, mindezt humorral fűszerezve, így lesz ez egy olyan rémálom ábrázolása, amely sokszor inkább nevetséges és szerethető, semmint riasztó.
A Suburgatory egyébként Emily Kapnek rendezésében készült, három évadot ért meg 2011 és 2014 között 57 humoros-tanulságos részre tagolva, és remek a szereplőválasztás - minden felbukkanó tipikus alakot kellőképpen jól alakít az éppen aktuális színész - és a zenéje is nagyszerű. Ízelítőnek a főcímdalt mutatnám meg, ami nem más, mint a Pleasent Nightmare.
Igen, először a színek vannak. A piros, a fehér meg a fekete. Ez persze cseppet sem különös vagy különleges, netán furcsa. Piros lehet az elguruló labda, amivel a gyerekek játszanak, a vér, de egyszerűen csak egy virág is. Rengeteg a lehetőség. Fehér lehet a hó, amibe jó érzés belelépni, amikor puha vastag rétegben borítja a földet, vagy nézni, ahogy kristályai szétolvadnak az ember tenyerén. Még a feketétől sem kell megrettenni, ha például egy könyv borítója, bár amikor azon a borítón ezüst betűkkel az áll, hogy Sírásók kézikönyve, abban azért mégiscsak van valami nem mindennapi. Ez a könyv Liesel első szerzeménye egyébként, de majd mindjárt beszélek róla is, előtte még kicsit maradjunk a színeknél. Próbáljuk meg gondolatban összerakni őket egyetlen felületen. Nem egymás mellé. Egymásra. Pirosra a fehéret, rá meg a feketét. Természetesen a forma sem mindegy. A piros négyzet alakú. A fehér kört formál. A fekete meg... a fekete egy horogkereszt. Ez pedig itt a náci Németország nem sokkal a háború előtt, majd alatt, elbeszélőnk pedig maga a Halál. Így indul a történetünk, és most térjünk rá az emberekre. Liesel Meminger mind közül a legfontosabb, bár nem mondanám, hogy mások története kisebb jelentőséggel bírna. Pusztán arról van szó, hogy Liesel maga a könyvtolvaj. A Himmel (ég/mennyország) utcában lakik Rosa és Hans Hubermann-nál. Itt ismerkedik meg Rudi Steinerrel, többek között, de Max-szal is, és még sok más emberrel is, akik így vagy úgy, de megérdemlik a rájuk szánt figyelmet és időt. Olyan emberek, akikről szép lassan kiderül, mennyire lehet szeretni őket. Olyan emberek, akik aztán könnyet csalnak az ember szemébe és nagyon nehéz lesz őket elfelejteni, még ha csak rövid ideig is voltak jelen. Ebben a könyvben minden egyes szónak nem csak színe van, de íze, illata, textúrája is. Minden egyes szó élettel van tele, kidomborítva a háború alatti lét gyönyörű oldalát éppen úgy, mint a gyötrelmeset. A történet csodás, szívhez szóló, de nem hatásvadász, időnként zavarbaejtően őszinte, és tulajdonképpen egy olyan témáról beszél könnyedén és megkapóan, amihez egyszerűen szavakat is nehéz találni. Rengetegszer csalt könnyeket a szemembe. Nem egyszer éreztem, hogy én ezt már nem bírom tovább olvasni, de mégsem tudtam letenni, el kellett olvasnom még egy sort, csak még egyet, aztán egy újabbat, és amikor véget ért, azt hittem, megszakad a szívem, pedig... de jobb, ha nem árulom el a végét, érdemesebb nekiülni és egy hosszú út során a Halállal kideríteni, hogyan is ér véget a történet. Megjegyzem, ilyen könnyen kedvelhető, már szinte szerethető Halál-figurához nem volt még szerencsém, nem kell tőle ódzkodni, nem harap... nagyot.
Bolyongtam és kerestem, mint egy igazi kutató, mikor ezen csodálatos tényekre bukkantam kávét szürcsölgetve egyik délelőtt. Érdekes, hogy mennyi sztereotípia van a kávét szerető emberekre, és a többséget már függőnek tartják, hiába nem rendszeres fogyasztó. Nem tudom, ti hogyan vélekedtek, én magam nem gondolom annak, bár iszom eleget...néha sokat is. Azonban találtam egy érdekes, 21 pontból álló kis szösszenetet, ami elég mókás, érdemes egyszer végignézni.
Honnan tudhatod, hogy kávéfüggő lettél?
1. A karfiollevest is két cukorral eszed.
2. Napi 5 szívroham már meg sem kottyan.
3. Zaccos a hónaljad.
4. 50 méter távolságból le tudod fényképezni saját magadat időzítő nélkül.
5. 60 szót gépelsz le egy perc alatt a lábaddal.
6. A ''Hónap Dolgozója'' lettél a kávéházban, pedig nem is ott dolgozol.
7. A héten a harmadik pár teniszcipőt használod el.
8. A születésnapod nemzeti ünnep Brazíliában.
9. Álmodban távgyalogolsz.
10. Azért akarod elhamvasztatni magadat, hogy utána egy kávéscsészében lehess.
11. Csak földrengés közben tudsz nyugodtan állni.
12. Csak képkeresés funkcióval tudsz videofilmet nézni.
13. Előbb nyitsz ajtót, mint kopognak.
14. Hegynek felfelé is tudsz síelni.
15. Mások körmét rágod.
16. Már kész a pulóver, pedig nem is tudod, hogy kell kötni.
17. Nem pislogtál a legutóbbi napkitörés óta.
18. Nyitott szemmel alszol.
19. Parkolásnál megbüntetnek gyorshajtásért.
20. Segíteni tudsz a kutyának, hogy utolérje a saját farkát.
21. Tüsszentés közben is nyitva tartod a szemed.
Ugyan egyenként nem kérdeztem ki a háztársaim véleményét, de egyre többször jönnek szembe a kis kávéjukkal, ami már majdnem okot ad rá, hogy kávéfüggő kis házzá tituláljanak minket! De nyugalom! A karfiolleveshez nekünk egy cukor is elég; mi törzsvásárlók és nem hónap dolgozói vagyunk a Cukrászdában; udvariasan kivárjuk, még kopogtatnak, de ha mi jövünk, a zárt ajtó se akadály; mi nem kötünk, hanem horgolunk; végül, de nem utolsó sorban pedig szerintem sosem kapnánk jogosítványt, maximum egyszarvúra! Kinek lenne szíve egy egyszarvút megbüntetni??
Mint mindig e tájban, most is hoztam a ropogós és vicces pletykákat, amik akár hiszitek, akár nem, teljesen igazak, mindet a saját szememmel láttam! Aki nem hiszi, járjon utána, de nem utánam!
Először is itt van Laduver Nerella Rodé kisasszony, akivel – mint azt a kép is mutatja – igencsak elbántak. Arról nincs hír, hogy pontosan ki volt az, aki egy jól irányzott ütéssel a padlóra küldte, de az biztos, hogy ritkán látunk lánytól ennyire elfuserált jobbegyenest. Reménykedjünk benne, hogy a Navines unikornisnak nem esett nagyobb baja, különben megbosszuljuk!
A következő delikvens nem más, mint a házvezetők nagyasszonya Szendrei Véda professzor. A tanárnőt mostanában sokszor látják az Erőnlét terme körül, de hogy eddig mit csinált bent, azt titok övezte. Hát, én kiderítettem nektek. A tanárnő keményen odavág a bokszzsáknak. Hogy miért? Lehetséges, hogy így próbálja meg fitten tartani magát, vagy esetleg a bosszúvágy hajtja? Mindenesetre egyik ház sem mondhatja el magáról, hogy egy harcos hercegnő a háza feje. VÉDA RULEZ.
A fiúkák sem maradhatnak ki a buliból, mint azt a fenti kép mutatja. Bakony Gergely Úr legújabb szórakozása, hogy idegen diáklányokat szólít le a folyosón, hogy nyalják meg az arcát. Kérdem én, kedves Gergő, hogy EZMI? Mi okból? És miért? Ugye tudod, hogy a nyál tele van baktériumokkal? Bármiféle új őrület ez, kérném a többieket, hogy ne kövessék, mert nemcsak hogy egészségtelen, még gusztustalan látvány is.
Az újabb kiszemeltem ismét egy kishölgy ebben a hónapban, történetesen Szenderi Ella. A hölgyemény koránt sem tartozik az nyugodtabbak közé, de mostanában az órákon padtársnőjével halat imitálnak. Remek ötlet ezzel elterelni a többiek figyelmét, és összezavarni az éppen beszélő tanárt. Csak a végén nehogy megüsd a bokád és büntetőmunka legyen a vége…
Újvári Adria megfiatalodott! Nem vicc, halálosan komoly. A minap épp a klubhelyiségben ültem, amikor Adria megpróbált elosonni mögöttem, csakhogy sokkal kisebb volt, mint azt tőle egyébként megszoktuk. A kérdésemre, miszerint: MÉGIS MI TÖRTÉNT VELED? Nem felelt, de előadott nekem egy mutatványt, ahol megcsámcsogja a szemét, majd egy ügyes mozdulattal helyre teszi. Vajon bájital fiatalította meg vagy varázslat? És meddig fog ez tartani? Mindenesetre okvetlenül nézzétek meg, halálosan aranyos!
Itt az ősz vége, igyekszünk nagyban a tél felé. Nem tudom, hogy vagytok vele, de engem olykor elkeserít a természet ezen fokú elkomorodása, így úgy gondoltam egy kis vidámság készítésével örvendeztetlek meg titeket! Pillangók, pillangók mindenkinek!
Szeszélyes süticsillám pillangó
Szükséges eszközök (1 db-hoz):
olló
madzag, cérna vagy papír
papírragasztó
4 db muffinpapír
ruhacsipesz
dekorkavics
csillámpor
festék, víz, szívacs
ceruza, filctoll
Elkészítés:
Na, lássunk is neki. Érdemes minden szükségest a kezünk ügyében tartani, hiszen a lépések között folyamatosan kell egy kis ez, meg egy kis az is! Mindegyik gyönyörű pillangóhoz, elsőként a muffinpapírokat vesszük elő, amit félbehajtunk. Ezután a másik három cupcake bélést ugyanúgy, majd ragasszuk őket össze, hogy átfedjék egymást a sarkaiknál. Ezek lesznek a pillangónk szárnyai. (ld. bal felső sarok a képen) Ha megvan, még szárad a ragasztó, addig akár egy könyvet is rátehetünk, hogy biztosan összetapadjanak. Ez úgy negyed óra alatt biztosan megszárad. Most pedig, vágjuk ki a pillangó sziluettjét kedvünk szerint. (ld. jobb alsó sarok a képen) Ha szeretnénk színesre, mert a papírunk egyszínű fehér és nem eleve mintás, fogjuk a szivacsunkat, vizezés után némi festékbe mártjuk, majd a külső részére nyomkodjuk óvatosan a szárnyaknak. (De filctollal/ceruzával is színezgethetünk, ha kedvünk van.)(ld. jobb felső sarok a képen) Illetve megint egy szépítési és színesítési mód, amitől még cukibb lesz a kis pillénk, vigyünk fel némi kis ragasztót a szélekre (ha festettünk, kizárólag száradás után!) és szórjuk meg csillámporral is az élek mentén. (ld. jobb felső sarok a képen) Ekkor már kézbe vesszük a ruhacsipeszt is, beragasztózzuk és megszórjuk szintén csillámmal, ez lesz a pillangónk testecskéje. Ekkor vágunk egy darabka madzagot, cérnát vagy kartonból vékony csíkot, hogy a testére rögzíthessük a szarvacskákat. (ld. alsó középső kis képen) Szintén ragasztó segítségével egy díszkővel rögzítjük a ruhacsipeszre a madzagot vagy kartonpapírcsíkokat, ezzel antennákat képezve a kis drágánknak. Végül ragasztózzuk be a muffinpapírokból álló pillangószárnyak középső sávját alul is és felül is, majd csiptessük rá a testét, és íme, kész a pillangónk! (ld. bal alsó sarok a képen)
Ímhol, hozom a legfrissebb pletykákat az erre éhes gyerekseregnek. Felénk mindig zajlik az élet, akár tudtok róla, akár nem. Nem kellett sokat menni a szaftos hírek után, nekem elhihetitek.
Kezdetnek itt van Tanja Gitta Polter, aki bedurcult, de nagyon. Olyannyira kemény lett a kis csaj, hogy szabadidejében szívesen jár dühöngeni a mosdókba, ahol kárt is tesz az iskola tulajdonában. Talán fiú van a dologban, vagy csak nem úgy a tanulás, ahogy azt ő szeretné? A tükör darabjait takarító szitkozódó manótól megtudtam, hogy a kisasszony nem először balhézik, mindig egyedül jön, kiordibálja magát, hogy aztán kedves mosollyal az arcán térjen vissza a társai közé.
Hát ööö...ezek után nehéz megszólalni, vagy ésszerű magyarázatot találni erre. Weissen Adél nemrég érkezett meg közénk, de máris bontja a rendet. Alkalomadtán barna loboncát szőkére festi, felkapja a menyasszonyi ruhát és halálra rémiszti a kastély békés lakóit. Arról nincsenek hírek, hogy ez csak valami szórakozás, vagy Adél így szeretné a fiúk figyelmét felhívni magára. Ha elfogadsz tőlem egy jó tanácsot Adél, a fiúk és a házasság megvárnak, de hamarosan itt a Halloween, szóval jöhet a halott menyasszony jelmez.
Gyerekek, a szerelem ebben a hónapban sem maradhat el. Hiába a hűvös, borongós idő, az ember szívét bármikor fölforrósíthatja a szerelem. Így történt Podmaniczky Annával is, akit a minapDavid Angleseavel látták enyelegni a vízesésnél. Nagy a szerelem, ez a képen is látszik, kár lenne tagadni. Bár Anna még igencsak fiatal, úgy látszik ez nem tántorítja el attól, hogy nyíltan felvállalja a románcot. De vajon tud-e erről Podmaniczky Ádám, Anna bátyja? David, én azért vigyáznék a helyedben, mert nincs veszélyesebb egy féltékeny testvérnél.
Végül, de nem utolsó sorban itt van a személyes kedvencem. Amint látjátok Gryllus Matilda és Jimnie Meccoy háza táján is kopogtatott Cupido. Bár a párocska az elején még igencsak elővigyázatos volt, mostanra azonban már annyira elvakíthatta őket a szerelem, hogy nem voltak elég körültekintőek. Igaz, egy elhagyatottabb folyosórészen kaptam őket rajta, de a faluban azt beszélik, hogy a Bérczesben és a Curkászdában is megfordultak már, randi címszó alatt. Ne foglalkozzatok senkivel fiatalok, én szurkolok nektek!
Mint biztosan láttátok már Lexike tollából a korábbi cikket, folyton nyakon csípjük házunk besurranó, de szívesen látott vendégeit. Nekem jutott a nemes feladat, hogy kisebbik nővérem párját, Reviczky Kornélt beszédre bírjam, aminek nagyon örültem. Nem számítottam túl nagy bőbeszédűségre tőle, Olivér a haverja, látszik milyen rokonlelkek...
De lássuk mire jutottam a Rellon álompárjának másik tagjával én egy interjú keretein belül.
Szióka Kornél! Igen, igen, tudom, hagyjalak, de légyszí-légyszí-légyszí, ígérem nem tartalak sokat fel, jó? Csak pár kérdés!
Ehh...jó...csak gyorsan. *összefonja maga előtt a karjait*
Khm..szóval, először is, nagyon érdekel, hogy viseled a Czettner-klánt? Akadt gondod az asszimilálódással, vagy elég hamar megnyertél mindenkit Zora körül, hogy ne üssék az orrukat a dolgotokba?
Sokan vagytok, ráadásul nagyon idegesítőek, de neked kell megmondanod, hogy megnyertelek-e a titeket.
Hogy érted, hogy idegesítőek? Hiszen Zora meg Zoé is tök....kedves! Én meg pláne, Benji meg csak szeret minket. Tényleg, vele futottál már össze miközben itt császkáltál? Sokszor találkoztatok már?
Túl kedvesek, ha engem kérdezel...*felhorkant*
Komolyra fordítva, emlékszel még az első "beszökésedre", ha igen, hogy történt? Mennyire könnyű hozzánk eljutni, esetleg segítőd is akadt?
Ez most komoly? Fel akarsz nyomni Védánál vagy mi? Emlékszem, nem volt nehéz bejutni, megvannak a megfelelő eszközeim arra, hogy kiszedjem a nővéredből a jelszót. Egyébként nem emlékszem melyik volt az első, elég sűrűn megfordulok nálatok.
Igazából Véda néni meg én...na mindegy, biztos lehetsz benne, hogy nekem is jobb, ha nem tud erről-arról. *nagy vigyor* Van kedvenc helyszíned(tek) nálunk Ha igen, miért az, amelyik?
Nem kérdés, Zora ágya...bocsánat, szobája...illetve, vagyis...a klubhelyiségetek? *kínos vigyor*
Mondj pár dolgot, amit eddig láttál a navinésektől/ről, és esetleg pozitívumként tudnád kiemelni!
Luca... szállj le rólam.
De még csak fel se másztam a hátadra, bár ha már téma, egyszer viszel egy kört a hátadon? *szépen mosolyog rá*
*khm* ...kérdés, szóval, valami csak van, ami azért nem olyan rossz a sárgákban, igaz? Hátha eszedbe jut mégis valami, Zorán kívül!
Luca... nem. *komolyan néz rá* Túl sok a cukormáz, de rövid távon elviselhető. Zoránál jobb pedig nincs.
Zorán kívül van olyan ember, akit hosszabb távon is el tudnál innen viselni, mint "háztársat" akár?
Zoét...hmm...ikrek, minden férfi...vagyis, leginkább az öcsédet, ő jó arc. A többieket annyira nem ismerem.
Egy nagy kérdés, amit meg kell kérdezzek! Rellon vs. Navine. Ki, miben és miért jobb?
A Rellonnál nincs jobb, ebbe bele se kezdjünk.
Szeretsz nálunk lenni? Milyen érzés, hogy Olivér is itt van, futottatok már erre össze?
Csak azért vagyok itt, mert akit szeretek nem hajlandó lépni, nem mondanám, hogy szeretek. És igen, alkalomadtán együtt jártunk át, ki-ki a maga dolgára, most már kevesebbet, mivel leköltöztek a kastélyból.
Ha már Olcsimolcsi. Mit gondolsz, milyen apuka? Szereti a sárgákat?
Most fényezzem Olivért? Komolyan? Már az elején megmondtam, hogy a dilis szöszi fog neki kelleni, nem hitte el és tessék, ez lett a vége. Egyébként el sem hinnétek mennyire jó apa, de nincs oda a sárgákért, csak egy bizonyosért. *röhög*
Apukaság! Naaaaagyon érdekel valami! Féltékeny vagy, hogy Oli apuka lett? Szeretnél te is kisbabát? Lehetek nagynéni vagy nagybácsi?
Miért lennék? Luca, felejtsd el, bármit is forgatsz a fejedben. *rázza a fejét és elhátrál*
Ne, ne, ígérem, utolsó kérdés! De legyél őszinte, nem szövögetem a szálakat nyugi tovább. De, mik is a terveid a nővéremmel? *Közelebb hajol, kedves és cuki mosolyával*
Elveszem. Na most már tényleg hagyjál. *fogja magát és angolosan távozik*
De jó! Mikor? Hol? Hogyan?...Jó elmesélheted legközelebb is! *Utána kiabálja mindezt, hevesen integet is neki.* Köszönöm az értékes idődet, azért remélem eljössz velem egyszer sütizni, vagy valami.
Ez az a film, amit már a trailer megjelenése után elhatároztam, hogy megnézek. Oké, be kell vallanom Dylan O'Brien személyes kedvencem és már ezért végigültem volna a filmet, de aztán rájöttem, hogy több van benne, mint egy csinos kis pofi. Valami okból azonban csak most jutottam el a moziba, de úgy döntöttem, hogy megosztom az ezzel kapcsolatos élményeimet, mert a film már önmagában megér egy kritikát. De először is, röviden a körülményekről. Mivel moziünnep volt, Olivérrel elhatároztuk, hogy most aztán kimozizzuk magunkat, így az első film amit megnéztünk a One Direction - Where we are koncertfilm volt, így aztán mikor vége lett rohanhattunk át egy másik terembe, lemaradva a The Maze Runner első két percéről. A rohanás és az izgalom azonban csak még inkább fokozta a filmélményt, íme tehát a The Maze Runner, vagyis Az útvesztő.
Na hát, itt a zavaros kis trailer, ami abszolút nem mutatja be, valójában mi ez a film. Már eleve rengeteg kérdést teszel fel magadnak. Vajon, hogy kerültek ide? Ki tette be ide őket? Miért veszik el az emlékeiket? Most akkor időben hol vagyunk? Ez egyáltalán a Föld nevű bolygó? Megsúgom ezen kérdések nagy részére a film megnézése után sem kapunk pontost választ.
Az alapsztori
A történet ott veszi kezdetét, hogy egy ismeretlen srác fölfelé halad valamilyen kalickában/felvonóban, majd megérkezik a tisztásra, körbeállja egy rakás ismeretlen srác. Főszereplőnknek nincsenek emlékei, azonban a srácok megnyugtatják, hogy ez mindenkivel így van. Havonta egyszer kapnak egy újoncot, vagy kaját, esetleg valamit amire szükségük van és ennyi. Senki nem tudja, miért kerültek oda, hogyan és kik voltak azelőtt. Ez önmagában nem is lenne annyira vészes, de a tisztást körbeveszi egy hatalmas labirintus - legyünk hűek a film címéhez és nevezzük útvesztőnek -, na itt kezdődik a gebasz. Érdekes megfigyelni, hogy csak fiúk vannak ott és, hogy ők miként alakítják ki a sajátos kis rendjüket, hierarchiájukat. Mindenkinek megvan a saját feladata, azonban a tápláléklánc csúcsán mégiscsak a "Runnerek", vagyis a futók állnak, akik mindennap, mikor kinyílik az útvesztő ajtaja elindulnak, hogy felkutassák a kijáratot. Továbbá főnököset játszik még az első srác, akit ide küldtek "Alby", de ezen kívül nem sok minden derül ki róla.
Egy alapos verés után főhősünknek eszébe jut a neve, Thomasnak hívják, ezt fel is vési gyorsan a falra, a többi név közé és ettől annyira janigyerek lesz, hogy nem akarja csinálni a dolgát, helyette ki akar menni az útvesztőbe, ezzel keverve föl a többiek viszonylag békés életét. Ám kiderül, hogy a futóknak nincs olyan dolga, mert a labirintus folyton változik, ráadásul vannak bent valamiféle szörnyek a "graverek' - stílusosan siratónak fordították - akik ha megsebeznek valakit, az azonnal megőrül. Ettől azonban még nem riad vissza a bátor kis Thomas, amint a sebesült Albyt az utolsó pillanatban próbálja meg átráncigálni a bezáródó útvesztő kapuján Minho - ő a fő futó - Thomas nem bír megmaradni a csinos kis hátsóján, hanem befut neki segíteni, és ezzel állítólag halálra is ítéli magát, DE NEM! Micsoda meglepetés...
Megöl egy siratót, aminek a testéből kivesznek valami nagyon undorító dolgot és ezzel kezdetét veszi a kalamajka. Hirtelen megjelenik egy lány, aki tudja Thomas nevét, a kezében pedig ott van egy cetli, hogy ő az utolsó, magyarán nem kaptok többet semmit, érjétek be ezzel...
Nem akarom tovább mesélni a történetet, mert tényleg egy remek sztoriról van, megéri megnézni.
Összegezve
Hát, van benne egy rakás gyerek. Akikről nem tudunk meg semmit. Akiknek biztos érdekes a személyiségük, de ez a film valamiért elfelejti nekünk megmutatni. Úgy jöttem ki a moziból, hogy egyik kérdésemre se kaptam igazán választ, kissé zavaros volt, de legalább volt min gondolkodni. Valószínűleg ez a film gyengesége is. Túl sokat akar, de nem tud mindent megmutatni. Nem kapunk választ arra, hogy kik ők, miért pont ők vannak ott, mi volt ha tényleg nem az volt, ami. Bizonyára a könyvben több információ van és aki nem érti olvassa el a könyvet, de NEKEM EZ NEM ELÉG!!! Információ morzsákat szórnak el nekünk, mert biztosak akarnak abban lenni, hogy megnézed a következő részt, vagy megveszed a könyvet.
Egyébként látványra nagyon szép, a színészek nagyon jót hoznak, a többi pedig nem az ő hibájuk, hanem a forgatókönyvíróé.
Mindent összevetve azonban mégis azt mondanám, hogy gyerekek, ez egy baromi jó film, nézzétek meg. Végigizgultam, mert kiszámíthatatlan a történet, mert soha nem tudod, mi lesz a következő, tele van meglepetésekkel és fordulatokkal.
Szereplők:
Dylan O'Brien - Thomas
Aml Ameen -Alby
Ki Hong Lee - Minho
Blake Cooper - Chuck
Thomas Brodie-Sangster - Newt
Will Poulter - Gally
Dexter Darden - Frypan
Kaya Scodelario - Teresa
